magyar válogatott bejegyzései 
Kezdetét veszi az orosz bajnokság, a hétvégén Rosztovba megyünk. Úgy néz ki, hogy az első két-három meccsen még nem leszek a keretben. Szerencsére nem sürgetnek az itteniek, majd ha száz százalékos állapotban leszek, akkor küldenek pályára. Nincs már probléma a térdemmel, de azért óvatosnak kell lenni.
Nem lesz könnyű dolgom, de úgy érzem, vissza tudom verekedni magam a kezdőcsapatba. Annyiban lesz nehezebb a feladatom, hogy több nem orosz játékos is érkezett a Tomszkba, ezért valószínűleg csak az ő helyükre állhatok majd be. Eddig nem sok külföldi volt a csapatban, így erre nem kellett figyelni, de ebben az évben már másként lesz…
Az előző évben sokat panaszkodtam, a klubom anyagi helyzete sem volt rendben, ráadásul meg is sérültem… Most már minden rendben van a klub körül, csak pozitívan tudok nyilatkozni. Rendeződtek az anyagi problémák, és jó kis közösség alakult ki. Bennem pedig óriási bizonyítási vágy dolgozik, és minél több lehetőséget szeretnék kapni az idén.
(Jó a közösség és a hangulat a Tom Tomszknál)
(A tolmácsommal, "Zsenyával" Moszkvában)
Természetesen nyomon követem a hazai történéseket: a válogatott oroszok elleni meccsét is láttam, valamint figyelem a Vasas szereplését. Korábbi csapatom helyzete sajnos nem túl megnyugtató, a Nyíregyháza elleni vereség miatt bosszús voltam. Nem is emlékszem, volt-e olyan korábban, hogy kettő nullás vezetésről kaptunk ki…
Sajnáltam, hogy a válogatott nem nyert Oroszország ellen, mert nem volt messze a győzelem. Úgy láttam, hogy azok futballoztak jól az ellenfélnél, akik játékban vannak, a többieken még érződött a meccshiány. Itt nem sokat beszéltem az orosz csapattársakról a meccsről, mivel a múlt héten a külföldiekkel találkoztam csak, őket pedig nem érdekelte a magyar–orosz mérkőzés… A közvélemény pedig szerintem kicsit csalódott a focicsapatban a szlovénok elleni vereség miatt, így most nincs akkora láz a válogatott kapcsán.
Talán egy rossz kitámasztásnál szenvedhettem sérülést, majd fokozatosan terheltem, s a vége belső porcleválás és keresztszalag-szakadás lett a térdemben.
Pontosan még nem tudom, mi vár rám – sok függ a rehabilitációtól, de ha minden jól megy, három hónap múlva újra edzésbe állhatok és januártól megkezdhetem a felkészülést a csapattal.
Persze egyelőre még annak is örülök, hogy már nem zsibbad a lábam és hamarosan ráállhatok...
Tartom a kapcsolatot a Tom Tomszk orvosaival, tudnak a problémáról Oroszországban is. Úgy tervezem, hogy november környékén kiutazom és az idényből hátralévő két meccset megnézem. Márciusban pedig már én is pályára szeretnék lépni a csapatban.
Természetesen nyomon követtem a magyar foci eseményeit, és nagyon örültem a Debrecen sikerének. Én a Levszki ellen 2–0-s állásnál már hátradőltem, mert éreztem, hogy nem lehet baj. Igazából nem forgott veszélyben a továbbjutás sorsa.
A válogatottnak is nagyon szurkoltam a svédek ellen, és bízom benne, Huszti Szabiék lesznek annyira vagányak, hogy túlteszik magukat azon az „undorító" gólon, amelyet Zlatan Ibrahimovic szerzett ellenünk. Ha vagányul játszunk a portugálok ellen, akkor szerintem megverhetjük őket.
Úgy gondolom, hogy nem véletlenül szerepel ennyi játékosunk külföldön. Ha ott megállják a helyüket, akkor nem lehetnek annyira rossz labdarúgók, és biztos vagyok benne, hogy a válogatottban is képesek kiváló teljesítménnyel kirukkolni. Talán pont Cristiano Ronaldóék ellen...
Mindenesetre én nagyon szurkolok!
Biztos nem örül ennek Gaál Miki, de nagyon szeretnénk győzni csapata ellen. Tényleg minden lehetőség adva van itt klubnál, mindent megtesznek, hogy csak a labdarúgásra koncentráljunk, de az eredmények nem a legjobbak… Kellene már egy győzelem, és jót tenne a csapatnak, ha a szünetre egy szép siker után mennénk.
Sajnálom, hogy Miki nem játszhat. Úgy tudom, sérülése miatt nem utazik el a csapattal, pedig vártam a vele való találkozást.
Mivel kánikula van, elég késő délután edzünk. Szokatlan időpontban, este 6-kor kezdődik a tréning és egy minutummal sem tart tovább 90 percnél. Ebben nagyon precízek ennél a klubnál.
Úgy vettem észre, hogy az itteniek szeretnek sokáig pihenni. Bár Szibériában vagyunk, ezért furcsán hangzik, de kicsit délies mentalitásúak az emberek. Nem idegeskednek sokat, végtelenül nyugodtak. Könnyen veszik az életet.
Nekem kicsit furcsa, hogy ennyire későn edzünk, mert világéletemben délelőtt tréningeztem, és a délutánom meg az estém volt szabad. Persze annyira nem bánom, hogy nem a tűző napsütésben, 30 fokban készülünk.
A város lakói kimenekülnek a szabadba, élvezik a jó időt. A lányok topban és szoknyában szaladgálnak, sokan mennek a tópartra henyélni, meg a parkba piknikezni. Láthatóan kihasználják a jó időt, mert azért errefelé rövid ideig van nyár.
Jómagam egyelőre a családdal még nem merek nagyon fürdőzni menni, mert kicsi még a lányom, de rengeteget sétálunk, és sokat vagyunk a jó levegőn. Mindig másfelé sétálunk, de elég hamar bejártunk Tomszkot, persze ez nem olyan nagy város, mint Moszkva, de én ezt egyáltalán nem bánom. Egy család számára épp ideális ez a hely.
A hétvégén amennyire csak tudtam, figyelemmel követtem a világbajnoki selejtezőket. Kár, hogy a portugálok az utolsó pillanatban megszerezték a győzelmet az albánok ellen, mert a döntetlennel még messzebb kerültek volna tőlünk. Így is jó pozícióból várjuk az őszi folytatást, saját kezünkben a sorsunk. Ha rám is számítanának, mindet megtennék a minél jobb szereplésért, de erre addig nem is számítok, míg nem bizonyítok Tomszkban.
Mindenesetre innen is izgulok a magyar csapat sikeréért, és nagyon szurkolok nekik. Ráférne a magyar labdarúgásra egy nagy siker és részvétel egy nagy világversenyen.
