2009. szept. 8. 14:49 - írta
NemethNorbert
Hétfő délután megműtöttek a fehérvári Szent György Kórházban, és ezen a héten még biztosan itt is maradok.
Talán egy rossz kitámasztásnál szenvedhettem sérülést, majd fokozatosan terheltem, s a vége belső porcleválás és keresztszalag-szakadás lett a térdemben.
Pontosan még nem tudom, mi vár rám – sok függ a rehabilitációtól, de ha minden jól megy, három hónap múlva újra edzésbe állhatok és januártól megkezdhetem a felkészülést a csapattal.
Persze egyelőre még annak is örülök, hogy már nem zsibbad a lábam és hamarosan ráállhatok...
Tartom a kapcsolatot a Tom Tomszk orvosaival, tudnak a problémáról Oroszországban is. Úgy tervezem, hogy november környékén kiutazom és az idényből hátralévő két meccset megnézem. Márciusban pedig már én is pályára szeretnék lépni a csapatban.
Természetesen nyomon követtem a magyar foci eseményeit, és nagyon örültem a Debrecen sikerének. Én a Levszki ellen 2–0-s állásnál már hátradőltem, mert éreztem, hogy nem lehet baj. Igazából nem forgott veszélyben a továbbjutás sorsa.
A válogatottnak is nagyon szurkoltam a svédek ellen, és bízom benne, Huszti Szabiék lesznek annyira vagányak, hogy túlteszik magukat azon az „undorító" gólon, amelyet Zlatan Ibrahimovic szerzett ellenünk. Ha vagányul játszunk a portugálok ellen, akkor szerintem megverhetjük őket.
Úgy gondolom, hogy nem véletlenül szerepel ennyi játékosunk külföldön. Ha ott megállják a helyüket, akkor nem lehetnek annyira rossz labdarúgók, és biztos vagyok benne, hogy a válogatottban is képesek kiváló teljesítménnyel kirukkolni. Talán pont Cristiano Ronaldóék ellen...
Mindenesetre én nagyon szurkolok!