család bejegyzései 
Mindössze tíz percet kaptam a múlt heti bajnokin, ám mégis nagyon boldog voltam, hiszen régóta nem léphettem már pályára. Ráadásul győztes csapatba szállhattam be. Érdekes volt a Szamara–Tomszk mérkőzés, ugyanis a hazaiak nem mindennapi öngóllal szereztek vezetést, de nagyon ügyesek voltak a srácok és végül megnyertük a mérkőzést 3–2-re.
Összejött tehát a győzelem, amire nagy szükségünk volt, hiszen ahogyan arról előző alkalommal is írtam, öt nehéz találkozó vár ránk a következő hetekben: a Szpartak Moszkvával, a Dinamo Moszkvával, a Zenittel, a Lokomotiv Moszkvával és a CSZKA Moszkvával találkozunk.
Igazából nem tudom, mennyire lehetek bizakodó a saját sorsomat illetően. A Szaturn elleni teljesítményemmel (egy jó lövésem azért volt, még ezalatt a rövid idő alatt is), és a heti edzésmunkámmal remélem sikerül meggyőznöm az edzőmet. Bízom benne, hogy újra a keretben leszek vasárnap. Érdekes hogy még a sérülésem előtt éppen a Szpartak Moszkva ellen játszottam utoljára egy hazai találkozón. Most egy kora délutáni mérkőzésen fogadjuk majd a moszkvaiakat, minden bizonnyal jó időben és száraz pályán. Már jócskán olvad ugyanis a hó, napok óta 5-6 Celsius fok körül van a hőmérséklet és száraz az idő.
Nem csak azért voltam boldog a héten, mert nyert a csapat. Ami a legfontosabb, hogy megérkezett a családom Tomszkba, így végre megtelt élettel a lakás és ezzel együtt a Szibériában töltött napjaim.
Sajnos a térdem továbbra is rakoncátlankodik, emiatt a héten több orvosi vizsgálaton is részt kell vennem. Ezeknek az eredményeit később tudom meg, de bízom benne, hogy nem nagy a baj. Számomra rendkívül fontos mérkőzés lesz a hétvégén, amelyen feltétlenül pályára szeretnék lépni. A reményeim szerint Huszti Szabolccsal felálló Zenit lesz az ellenfelünk, és bízom benne, hogy sikerül jó eredményt elérnünk. A találkozó esélyesei nem mi vagyunk, de miért ne sikerülhetne meglepetést szerezni?
Az egyik védekező középpályásunk besárgult a CSZKA ellen és nem játszhat a következő fordulóban, így némi átszervezéssel helyet kaphatnék a kezdőben, ha teljesen egészséges lennék. Azon leszek, hogy meggyógyuljak és tudjak edzeni a héten, mert nagyon szeretnék futballozni Husztiék ellen.
Jó lenne ezúttal is egy bravúr, de később még fontosabb meccsek jönnek. A közvetlen riválisok ellen játszunk, és hogy ne legyen gond a bent maradással, hozni kell ezeket a párharcokat.
Egyébként egyre jobban meg az orosz nyelv, a csapattársakkal már csak így kommunikálok, ami persze sokszor derültséget okoz, mert azért vannak még hibák a beszédemben…
A héten nagyon szurkolok majd a Debrecennek, örömteli, hogy idegenben nyerni tudott Észtországban. Azt viszont sajnálom, hogy a Haladásnak és az Újpestnek nem sikerült a bravúr. A Honvéd nehéz ellenfelet kapott, de azért reménykedem, hogy otthon sikerül meglepni a Fenerbahcét – igaz, nem könnyíti meg egykori csapatom helyzetét, hogy zárt kapuk mögött lesz a mérkőzés.
Jó volt újra játszani, a hangulat is remek volt, a vereség ellenére is megtapsoltak minket a szurkolóink. Szeretik a focit és a csapatot, még akkor is, ha kikap. Örültem annak, hogy ezúttal végig a pályán voltam, csak amiatt bosszankodtam, hogy 2–0-nál volt egy helyzetem, amit nem használtam ki. Kicsit kisodródtam, de talán külsővel jobb lövés lehetett volna. A feleségem és a kislányom is végig ott volt a lelátón, szerencsére most nem esett az eső. Nem kellett hazaszaladniuk, mint múltkor.
Most van egy kis szünetünk a válogatott mérkőzések miatt, de a bajnokság itt sok más országgal ellentétben folytatódik. Június 14-én a Perm jön hozzánk, reményeim szerint a kezdőcsapatban ott lesz Gaál Miklós is. Tartom a kapcsolatot Mikivel, sokat beszélünk telefonon. Bízom benne, hogy legközelebb a pályán találkozunk.
A szintén Oroszországban légióskodó Huszti Szabolcs most a válogatott edzőtáborában van. Nekem is az a célom, hogy legalább a bő keretnél számoljanak velem. Több esély lesz, ha folyamatosan játszom, amivel úgy érzem, nem is lesz gond. Mint mindig, rosszkor jött a betegség, de most már újra számolnak velem.
A négy napos szünet alatt végig a családdal voltam. Igazi nyugodt családi légkörben élünk itt, aminek nagyon örülök. Ők is jól érzik magukat Tomszkban, ami rendkívül fontos számomra. A pihenő napokon, amikor csak lehetett sétáltunk a feleségemmel és a babával. Egy szintén itt maradt csapattársammal pedig edzeni is lementünk. Gyorsan eltelt a szabadság, egyébként mióta itt van a család, sokkal gyorsabban megy az idő.
Természetesen amennyire tudom, követem az otthoni fejleményeket. Korábbi csapataim teljesítményét kiemelten figyelem, a Magyar Kupa döntőjében éppen két olyan csapat szerepelt, amelyben játszottam. Ezúton is gratulálok a Honvéd győzelméhez, amely igaz kupacsapat lett. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett: örültem a kispesti sikernek, de sajnáltam a Győrt…
Sajnálom, hogy a Vasasnál nehéz a helyzet, olvastam Németh Gabi nyilatkozatát és azt is, hogy sokan távoznak. Reméltem, hogy a csapat versenyben lesz a végén a dobogóért, talán így a bajnokság is izgalmasabb lett volna. Az első két hely sorsa hamar eldőlt, én azt gondoltam, hogy a Debrecen és az Újpest küzdelme csak az utolsó fordulóban dől el, de a Loki remekül hajrázik, az Újpest pedig ismét elfáradt a végére. Úgy érzem, jövőre érdekesebb lesz a bajnokság, már csak a Fradi feljutása miatt is...
A Bajnokok Ligája döntőjét ezúttal felvételről néztem meg, mert itteni idő szerint háromnegyed kettőkor kezdődött… Nagyon meglepődtem a Mancehester United játékán, olyan volt, mintha nem is BL-döntőt játszanának. Előzetesen azt gondoltam, nagyobb lesz a küzdelem a mérkőzésen.
A Barcelona kimagaslott a mezőnyből minden téren. A sok sztár egy célért küzdött és csapatként funkcionált, ami nyilván Joseph Guardiolának is köszönhető volt. A korábbi edzőknél jobban tudta kezelni a játékosokat, akik felnéztek rá, hiszen egy igazi Barca-ikonról van szó. Valószínűleg másképp közelítette meg a játékosokat, és ez használt.
Néhány perc erejéig a pályán voltam a Szpartak Moszkva elleni 1–1-es döntetlen alkalmával. Természetesen nem egyik napról a másikra térek vissza. A betegségem után most már utolértem magam, jó erőben vagyok.
Nincs rossz érzésem amiatt, hogy taktikai jellegű csere voltam, mert nagyon együtt volt a csapat. Remekül játszottunk, és jó eredménynek számít a döntetlen a Szpartak Moszkva ellen. A hétvégén az utolsó előtti helyen álló Szaturnhoz utazunk Moszkvába, és remélem, ezúttal már több szerepet kapok.
A család is kilátogatott a vasárnapi mérkőzésre, azonban a pályán már nem láttak, mert iszonyatos zivatar kezdődött, ezért hazasiettek. Azért jó érzés volt számomra, hogy láttam a kislányomat, az öt hónapos Franciskát.
Egyébként nemsokára hazautazunk, ugyanis a válogatott mérkőzések miatt május 30. után csak június 14-én lépünk pályára. Túl sokat nem leszünk Magyarországon, mindössze négy napot tudunk itthon tölteni.
A betegségem után most már teljes értékű munkát végzek, a keretben benne voltam, ám nem kaptam szerepet az első csapatban. A második együttesben az első 45 percben játszottam, akkor még 0–0 volt, a vége 3–0-s vereség lett.
A Kazanynak remek csapata van, ezt eddig is tudtam. Nem véletlenül vezetik a bajnokságot, saját szememmel is meggyőződhettem, hogy milyen nagyszerű körülmények között készülhetnek Tatárföldön. A vereséget nem számítva amúgy tetszett a város, a stadionjuk is fantasztikus.
A héten azért dolgozom, hogy visszakerüljek a kezdőcsapatba. Nyilván külföldiként sokkal többet kell tennem, nem ugyanaz a helyzet, mint otthon, itt jobban kell produkálnom. Egyelőre még nem tudom, milyen szerepet szán nekem az edzőm, de én igyekszem meggyőzni arról, hogy a kezdőcsapatban a helyem vasárnap.
Amiért nem tudok kiborulni semmin, az azért van, mert most már itt van velem a kis családom. A feleségem, Barbi, valamint a lányom, Franciska a múlt héten megérkezett Tomszkba egy izgalmas utazás után.
Nem is tudom, Barbara hogyan oldotta meg az átszállást. Biztos volt nála varázspálca vagy ilyesmi. A hasán volt a baba, a hátán egy pelenkázótáska, a kezében pedig két bőrönd…
Remélem, utoljára fordult elő, hogy egyedül utaztak ilyen messzire. Szerettem volna, ha együtt jövünk, de sajnos erre nem volt mód.
Le a kalappal a családom előtt is, valamint az itteniek hozzáállása előtt is. Amint kinyitom a számat, teljesítik a kérésem. Amikor Barbiék megérkeztek, küldtek egy kisbuszt sofőrrel, és jött a tolmács is segíteni.
