Vasas bejegyzései 
2009. aug. 11. 12:13 - írta NemethNorbert
Múlt héten csak annyit tudtam, hogy rakoncátlankodik a térdem, mostanra viszont kiderült, hogy nagyobb a baj. A keresztszalagommal van probléma, ezért operációra lesz szükség. Úgy volt, hogy Németországban műtenek, de az ottani orvos, akit javasoltak, szabadságon lesz, így Fehérváron lesz a beavatkozás.
Néhány hónapot biztosan ki kell hagynom, ha nehezen gyógyulok, akkor januárban, az edzőtáborban csatlakozom a többiekhez. Sikerülhetett volna jobban is az első külföldi szezonom, de azért nem vagyok elégedetlen, mert amikor szerepet kaptam, nem vallottam szégyent.
Egyébként nem vagyok sérülékeny típus, ez a pályafutásom során a legnagyobb sérülésem, ami nem feltétlenül jött jókor. Újra játéklehetőséget kaptam, ám a CSZKA Moszkva elleni találkozón éreztem, hogy valami nincs rendben. Valószínűleg tettem egy rossz mozdulatot, és abból lett a baj.
Egyébként összességében jól éreztem magam külföldön, még ha kissé peches is lett a szezonom. A visszatérésem után bízom a jobb folytatásban.
Egyébként szeretnék gratulálni egykori csapatomnak, a Vasasnak a Paks elleni győzelemhez! Az Újpestből érkezett játékosok, Remili Mohamed és Végh Zoltán sokat segített a csapaton. Amint jobban leszek, kilátogatok Angyalföldre és szurkolok Mészöly Gézáknak a minél jobb szereplésért!
Néhány hónapot biztosan ki kell hagynom, ha nehezen gyógyulok, akkor januárban, az edzőtáborban csatlakozom a többiekhez. Sikerülhetett volna jobban is az első külföldi szezonom, de azért nem vagyok elégedetlen, mert amikor szerepet kaptam, nem vallottam szégyent.
Egyébként nem vagyok sérülékeny típus, ez a pályafutásom során a legnagyobb sérülésem, ami nem feltétlenül jött jókor. Újra játéklehetőséget kaptam, ám a CSZKA Moszkva elleni találkozón éreztem, hogy valami nincs rendben. Valószínűleg tettem egy rossz mozdulatot, és abból lett a baj.
Egyébként összességében jól éreztem magam külföldön, még ha kissé peches is lett a szezonom. A visszatérésem után bízom a jobb folytatásban.
Egyébként szeretnék gratulálni egykori csapatomnak, a Vasasnak a Paks elleni győzelemhez! Az Újpestből érkezett játékosok, Remili Mohamed és Végh Zoltán sokat segített a csapaton. Amint jobban leszek, kilátogatok Angyalföldre és szurkolok Mészöly Gézáknak a minél jobb szereplésért!
2009. júl. 10. 12:55 - írta NemethNorbert
Továbbra sem tudok jó hírrel szolgálni a klubom helyzetével kapcsolatban: senki semmit nem fordít le nekem, így kicsit értetlenül érzem magam. Tomszkban van egy tolmács, aki oroszról angolra fordított – korábban sokat segített nekem –, de arra nem volt pénz, hogy velünk utazzon.
Továbbra sincs fizetés – még az a szerencse, hogy a családnak hagytam elég pénzt otthon, így nincs gondjuk. Én viszont egy üveg kólát sem tudok megvenni…
Jelenleg az FK Moszkva stadionjában edzőtáborozunk. Normális helyen készülünk, ezzel nincs baj, de így nehéz a futballra koncentrálni. Mindenki teszi a dolgát, játsszuk az edzőmeccseket, ám nehezíti a helyzetünket, hogy közben arról beszélnek a sajtóban, mekkora adósságot halmozott fel a klubunk és hogy bizonytalan a jövő.
Vasárnap már bajnokit játszunk, és úgy érzem, nem leszek a kezdőben. Nem jött jókor az a bizonyos betegség, amelyről írtam korábban, azóta mintha nem számolna velem az edző. Ráadásul balszerencsés is voltam, ugyanis amelyik meccsen becserélt, azon kikaptunk, csakúgy mint azon, amelyet végigjátszottam.
Az edzőtáborban mindent megtettem, igyekeztem újra bizonyítani, hogy helyem van a kezdőcsapatban. Továbbra is gőzerővel azon leszek, hogy számításba vegyen az edzőm. Igaz, azt még nem tudjuk, végigjátsszuk-e egyáltalán az idényt…
Köszönöm szépen a hozzászólóknak a biztatást, jólesik mind a Honvéd-, mind a Vasas-szurkolók támogatása.
Továbbra sincs fizetés – még az a szerencse, hogy a családnak hagytam elég pénzt otthon, így nincs gondjuk. Én viszont egy üveg kólát sem tudok megvenni…
Jelenleg az FK Moszkva stadionjában edzőtáborozunk. Normális helyen készülünk, ezzel nincs baj, de így nehéz a futballra koncentrálni. Mindenki teszi a dolgát, játsszuk az edzőmeccseket, ám nehezíti a helyzetünket, hogy közben arról beszélnek a sajtóban, mekkora adósságot halmozott fel a klubunk és hogy bizonytalan a jövő.
Vasárnap már bajnokit játszunk, és úgy érzem, nem leszek a kezdőben. Nem jött jókor az a bizonyos betegség, amelyről írtam korábban, azóta mintha nem számolna velem az edző. Ráadásul balszerencsés is voltam, ugyanis amelyik meccsen becserélt, azon kikaptunk, csakúgy mint azon, amelyet végigjátszottam.
Az edzőtáborban mindent megtettem, igyekeztem újra bizonyítani, hogy helyem van a kezdőcsapatban. Továbbra is gőzerővel azon leszek, hogy számításba vegyen az edzőm. Igaz, azt még nem tudjuk, végigjátsszuk-e egyáltalán az idényt…
Köszönöm szépen a hozzászólóknak a biztatást, jólesik mind a Honvéd-, mind a Vasas-szurkolók támogatása.
2009. ápr. 14. 18:53 - írta NemethNorbert
Öt óra repülés után meg is érkeztünk Krasznodarba, a Kubány folyó völgyébe. Azért kicsit szokatlan számomra, hogy egy országon belül ekkora távolságok vannak. Ráadásul Tomszkhoz képest három óra az időeltolódás, így mire megérkeztünk, vissza kellett állítani az órát. Elég hosszú napunk volt tehát szombaton…
Egyébként a Kubany Krasznodar elleni nem volt könnyű meccs, gyakorlatilag végigbirkóztuk a találkozót. Volt néhány helyzet mindkét oldalon, a döntetlen reális eredmény a játék képe alapján.
Nekem is volt egy nagy helyzetem: egy alkalommal a kapus ütötte ki a fejesemet, éppen a csatárunk elé… Ő azonban két méterről nem tudott a hálóba találni. Talán ez volt a legnagyobb ziccer a találkozón.
Úgy érzem, hogy elégedettek a helyiek a szezonkezdettől, nagyon szeretik itt a focit, és mivel Tomszk kisváros, mindenki felismer minket, sokszor állítanak meg egy közös fotózásra. Négy pontunk van eddig, mivel legyőztük a CSZKA Moszkvát, most pedig egy hozzánk hasonló képességű csapattal játszottunk döntetlent – idegenben! Persze van még javítanivaló, de erre a következő fordulókban jó lehetőség kínálkozik, most szombaton például itthon játszunk, aztán két moszkvai mérkőzés jön, előbb a kupában, majd a bajnokságban játszunk az FK Moszkva ellen.
Néztem a tévében a Zenit–Amkar Perm meccset. Igazából az eredmény nem érdekelt annyira, inkább azért szurkoltam, hogy pályára lépjen Huszti Szabolcs vagy Gaál Miklós. Sajnos, egyikük sem játszott… Azért nagyon drukkolok, hogy beverekedjék magukat a kezdőcsapatba!
Szintén szurkolok a Vasasnak innen, de sajnos nem sok mindent tudok tenni a csapatért… Szomorúan hallottam a hétvégi 3–0-s paksi vereségről. Igyekszem követni az eseményeket, az osztályzatokat figyelem, ki hogyan játszott. Sajnálom, hogy nem tudok segíteni korábbi csapatomon, csak szorítani tudok innen értük…
Egyre többet utazom Oroszországban, és szinte mindenhol kellemes csalódást ér. Krasznodar is teljesen tiszta, európai város. Bevallom, én is sokkal rosszabbra számítottam, ám mindenütt jó értelemben vett meglepetés ért.
A hozzászólók is faggattak arról, nem játszanék-e szívesebben a Bundesligában? Érdekes kérdés, ugyanis korábban az volt az álmom, hogy német csapatba igazoljak. Persze még nem mondtam le róla, hiszen azzal nem hiúsult meg semmi, hogy Tomszkba igazoltam.
Úgy gondolom, hogy a Premjer-Ligából jobban ki lehet tűnni, és az is pozitívum lehet, ha látják, hogy szerepeltem egy orosz élvonalbeli csapatban.
Oroszországban jól érzem magam, itt akarok bizonyítani, erősödni, majd a későbbiekben egy még jobb együttesbe igazolni!
Egyébként a Kubany Krasznodar elleni nem volt könnyű meccs, gyakorlatilag végigbirkóztuk a találkozót. Volt néhány helyzet mindkét oldalon, a döntetlen reális eredmény a játék képe alapján.
Nekem is volt egy nagy helyzetem: egy alkalommal a kapus ütötte ki a fejesemet, éppen a csatárunk elé… Ő azonban két méterről nem tudott a hálóba találni. Talán ez volt a legnagyobb ziccer a találkozón.
Úgy érzem, hogy elégedettek a helyiek a szezonkezdettől, nagyon szeretik itt a focit, és mivel Tomszk kisváros, mindenki felismer minket, sokszor állítanak meg egy közös fotózásra. Négy pontunk van eddig, mivel legyőztük a CSZKA Moszkvát, most pedig egy hozzánk hasonló képességű csapattal játszottunk döntetlent – idegenben! Persze van még javítanivaló, de erre a következő fordulókban jó lehetőség kínálkozik, most szombaton például itthon játszunk, aztán két moszkvai mérkőzés jön, előbb a kupában, majd a bajnokságban játszunk az FK Moszkva ellen.
Néztem a tévében a Zenit–Amkar Perm meccset. Igazából az eredmény nem érdekelt annyira, inkább azért szurkoltam, hogy pályára lépjen Huszti Szabolcs vagy Gaál Miklós. Sajnos, egyikük sem játszott… Azért nagyon drukkolok, hogy beverekedjék magukat a kezdőcsapatba!
Szintén szurkolok a Vasasnak innen, de sajnos nem sok mindent tudok tenni a csapatért… Szomorúan hallottam a hétvégi 3–0-s paksi vereségről. Igyekszem követni az eseményeket, az osztályzatokat figyelem, ki hogyan játszott. Sajnálom, hogy nem tudok segíteni korábbi csapatomon, csak szorítani tudok innen értük…
Egyre többet utazom Oroszországban, és szinte mindenhol kellemes csalódást ér. Krasznodar is teljesen tiszta, európai város. Bevallom, én is sokkal rosszabbra számítottam, ám mindenütt jó értelemben vett meglepetés ért.
A hozzászólók is faggattak arról, nem játszanék-e szívesebben a Bundesligában? Érdekes kérdés, ugyanis korábban az volt az álmom, hogy német csapatba igazoljak. Persze még nem mondtam le róla, hiszen azzal nem hiúsult meg semmi, hogy Tomszkba igazoltam.
Úgy gondolom, hogy a Premjer-Ligából jobban ki lehet tűnni, és az is pozitívum lehet, ha látják, hogy szerepeltem egy orosz élvonalbeli csapatban.
Oroszországban jól érzem magam, itt akarok bizonyítani, erősödni, majd a későbbiekben egy még jobb együttesbe igazolni!
2009. márc. 24. 15:17 - írta NemethNorbert
Amikor március elején elutaztam Oroszországba, még nem tudtam, mennyi időt töltök itt.
Végül nem három nap lett belőle, hanem több mint három hét. A héten hazarepülök, de csak néhány napra, ugyanis vízumot kell intéznem. Rám is fér a hazautazás, ugyanis amikor bepakoltam, nem hosszú távra terveztem. Persze azóta mindent megkaptam, amire szükségem lehet, de mégis vannak dolgok, amelyeket szívesen magammal hoznék otthonról.
Múlt hét péntek óta Moszkvában készülünk, a Luzsnyiki Stadionban edzünk, ami azért nem kis élmény számomra. Moszkva egyébként óriási város, hatalmas épületekkel, és mint egy nagyváros általában: koszos és büdös. Eddig azt gondoltam, hogy Budapest nagyváros, kosszal és nagy szmoggal, de Moszkva ennél sokkal brutálisabb…
Érdekesség, hogy ha valahová el akarok jutni, akkor nem kell taxira várni, ugyanis bárkit le lehet inteni, és valamennyi pénzért odavisznek, ahová akarom. Gondolom, ők is keresni akarnak egy keveset, és nem bánják az alkalmi taxizást.
Nyilván Tomszk egészen más lesz, már nagyon kíváncsi vagyok rá! Azt mondják, hangulatos kis város.
De hogy írjak a fociról is: jó érzés volt Tomszk-futballistának lenni a CSZKA Moszkva elleni hétfői győzelem után. Nagyon elfáradtam, de megdicsértek a mérkőzés után, ami persze jólesett. Ismét kezdő voltam, és ezúttal csak az utolsó nyolc percre cseréltek le, mert kaptam egy rúgást, ami hátráltatott a játékban.
Az első gól előtt, rögtön az első percben kapura íveltem a labdát, melyet a kapus szögletre mentett, majd ebből a szögletből született a Tom Tomszk győztes találata. Korán szereztük, és bár később kerültem ziccerbe is, a CSZKA-nak volt sokkal több helyzete, életveszélyes volt a kapunkra.
Ám a játékosai nem tudtak mit kezdeni a tömörülő védelmünkkel, és ez elkeserítette őket. Görcsössé váltak, mi pedig így meg tudtuk őrizni a korán szerzett egygólos előnyünket.
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat az előző írásomhoz! Olvastam, hogy többen szívesen látnának újra a Vasasban, ami igazán megtisztelő. Természetesen figyelem az otthoni eseményeket, így tudom, hogy volt együttesemnek nem megy valami jól a tavasszal. A magam részéről mindig küldök SMS-t Mészöly Gézának (sok sikert kívánok, ami eddig sajnos nem jött be…), meg ahogy csak tudok, üzenek a csapatnak. A folytatásban is nagyon drukkolok nekik, hiszen mindig is fontos lesz számomra a Vasas. Csodálatos három és fél évet töltöttem el ott, és rengeteget köszönhetek ennek az egyesületnek.
Borzasztó volt hallani, hogy mi történt Breyer Zolival, akivel természetesen, mint minden Vasas-játékosnak, remek volt a kapcsolatom. Nehéz erről bármit is írni, szörnyű lehetett donorra várni, aztán, amikor látszott, hogy nincs remény, csak várni a halált…
Isten nyugosztalja a Vasas „hangját”, ahogy sokan emlékeznek rá!
Végül nem három nap lett belőle, hanem több mint három hét. A héten hazarepülök, de csak néhány napra, ugyanis vízumot kell intéznem. Rám is fér a hazautazás, ugyanis amikor bepakoltam, nem hosszú távra terveztem. Persze azóta mindent megkaptam, amire szükségem lehet, de mégis vannak dolgok, amelyeket szívesen magammal hoznék otthonról.
Múlt hét péntek óta Moszkvában készülünk, a Luzsnyiki Stadionban edzünk, ami azért nem kis élmény számomra. Moszkva egyébként óriási város, hatalmas épületekkel, és mint egy nagyváros általában: koszos és büdös. Eddig azt gondoltam, hogy Budapest nagyváros, kosszal és nagy szmoggal, de Moszkva ennél sokkal brutálisabb…
Érdekesség, hogy ha valahová el akarok jutni, akkor nem kell taxira várni, ugyanis bárkit le lehet inteni, és valamennyi pénzért odavisznek, ahová akarom. Gondolom, ők is keresni akarnak egy keveset, és nem bánják az alkalmi taxizást.
Nyilván Tomszk egészen más lesz, már nagyon kíváncsi vagyok rá! Azt mondják, hangulatos kis város.
De hogy írjak a fociról is: jó érzés volt Tomszk-futballistának lenni a CSZKA Moszkva elleni hétfői győzelem után. Nagyon elfáradtam, de megdicsértek a mérkőzés után, ami persze jólesett. Ismét kezdő voltam, és ezúttal csak az utolsó nyolc percre cseréltek le, mert kaptam egy rúgást, ami hátráltatott a játékban.
Az első gól előtt, rögtön az első percben kapura íveltem a labdát, melyet a kapus szögletre mentett, majd ebből a szögletből született a Tom Tomszk győztes találata. Korán szereztük, és bár később kerültem ziccerbe is, a CSZKA-nak volt sokkal több helyzete, életveszélyes volt a kapunkra.
Ám a játékosai nem tudtak mit kezdeni a tömörülő védelmünkkel, és ez elkeserítette őket. Görcsössé váltak, mi pedig így meg tudtuk őrizni a korán szerzett egygólos előnyünket.
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat az előző írásomhoz! Olvastam, hogy többen szívesen látnának újra a Vasasban, ami igazán megtisztelő. Természetesen figyelem az otthoni eseményeket, így tudom, hogy volt együttesemnek nem megy valami jól a tavasszal. A magam részéről mindig küldök SMS-t Mészöly Gézának (sok sikert kívánok, ami eddig sajnos nem jött be…), meg ahogy csak tudok, üzenek a csapatnak. A folytatásban is nagyon drukkolok nekik, hiszen mindig is fontos lesz számomra a Vasas. Csodálatos három és fél évet töltöttem el ott, és rengeteget köszönhetek ennek az egyesületnek.
Borzasztó volt hallani, hogy mi történt Breyer Zolival, akivel természetesen, mint minden Vasas-játékosnak, remek volt a kapcsolatom. Nehéz erről bármit is írni, szörnyű lehetett donorra várni, aztán, amikor látszott, hogy nincs remény, csak várni a halált…
Isten nyugosztalja a Vasas „hangját”, ahogy sokan emlékeznek rá!
Budapesti Bulik a CityWeekendtől
