Tom Tomszk bejegyzései 
Mint korábban írtam, az idén nagyon erős a Tom Tomszk játékosállománya, éppen azért jelenleg annak is örülök, hogy tagja vagyok a keretnek, és érzem, számítanak rám. A csapat is jobban szerepel, azok az ellenfelek, amelyek tavaly simán győztek le minket, most alaposan megszenvednek ellenünk. Az igazi persze az lenne, ha aratnánk egy meglepetésgyőzelmet is.
A hétvégén a Zenit érkezik hozzánk, reményeim szerint Huszti Szabolccsal együtt. Szeretem az ilyen meccseket, éppen ezért nagyon sajnálom, hogy még sohasem jött létre találkozó a pályán más, Oroszországban játszó magyar légióssal. Gaál Miki például akkor volt sérült, amikor a Perm jött Tomszkba, én pedig akkor, amikor mi utaztunk hozzájuk…
Nagyon várom már a szombatot, úgy érzem, jó kis meccs lesz a Zenit ellen. Legalább egy pontra számítok, de szükség lenne a már említett bravúrgyőzelemre, ha oda akarunk érni a célnak kitűzött hatodik helyre.
Végezetül őszinte részvétemet szeretném kifejezni Varga Zoltán családjának. Nagyon megrendített a korábbi klasszis labdarúgó halála, aki nyolc hónapig az edzőm volt Győrben. Bár nem volt szoros a kapcsolatunk, rendkívül tiszteltem őt. Mindig bemutatta a gyakorlatokat, pedig közel járt a hatvanhoz… Beadásainál, lövéseinél csak néztünk, elképesztő technikai tudása volt, mindannyian megemeltük a kalapunkat előtte.
Furcsán hangzik, de várható volt, hogy a pályán fog meghalni, ugyanis mindig szívvel-lélekkel küzdött, hihetetlenül lelkes volt. Isten nyugosztalja!
Kezdetét veszi az orosz bajnokság, a hétvégén Rosztovba megyünk. Úgy néz ki, hogy az első két-három meccsen még nem leszek a keretben. Szerencsére nem sürgetnek az itteniek, majd ha száz százalékos állapotban leszek, akkor küldenek pályára. Nincs már probléma a térdemmel, de azért óvatosnak kell lenni.
Nem lesz könnyű dolgom, de úgy érzem, vissza tudom verekedni magam a kezdőcsapatba. Annyiban lesz nehezebb a feladatom, hogy több nem orosz játékos is érkezett a Tomszkba, ezért valószínűleg csak az ő helyükre állhatok majd be. Eddig nem sok külföldi volt a csapatban, így erre nem kellett figyelni, de ebben az évben már másként lesz…
Az előző évben sokat panaszkodtam, a klubom anyagi helyzete sem volt rendben, ráadásul meg is sérültem… Most már minden rendben van a klub körül, csak pozitívan tudok nyilatkozni. Rendeződtek az anyagi problémák, és jó kis közösség alakult ki. Bennem pedig óriási bizonyítási vágy dolgozik, és minél több lehetőséget szeretnék kapni az idén.
(Jó a közösség és a hangulat a Tom Tomszknál)
(A tolmácsommal, "Zsenyával" Moszkvában)
Természetesen nyomon követem a hazai történéseket: a válogatott oroszok elleni meccsét is láttam, valamint figyelem a Vasas szereplését. Korábbi csapatom helyzete sajnos nem túl megnyugtató, a Nyíregyháza elleni vereség miatt bosszús voltam. Nem is emlékszem, volt-e olyan korábban, hogy kettő nullás vezetésről kaptunk ki…
Sajnáltam, hogy a válogatott nem nyert Oroszország ellen, mert nem volt messze a győzelem. Úgy láttam, hogy azok futballoztak jól az ellenfélnél, akik játékban vannak, a többieken még érződött a meccshiány. Itt nem sokat beszéltem az orosz csapattársakról a meccsről, mivel a múlt héten a külföldiekkel találkoztam csak, őket pedig nem érdekelte a magyar–orosz mérkőzés… A közvélemény pedig szerintem kicsit csalódott a focicsapatban a szlovénok elleni vereség miatt, így most nincs akkora láz a válogatott kapcsán.
Hosszú szünet után jelentkezem ismét bejegyzéssel, hiszen sérülésem miatt több hónapig nem futballozhattam. Januártól viszont ismét csapatommal, a Tom Tomszkkal készülök és egy sokkal jobb évben reménykedem, mint a tavalyi volt. Persze, nem lesz nehéz túlszárnyalni, hiszen az előző év katasztrofális volt számomra.
Jelenleg Törökországban edzőtáborozik a csapatom, én is együtt tréningezem a többiekkel, de a felkészülési meccseken még nem játszhatok. Még óvatos vagyok, nem akarok kapkodni és szerencsére a klubnál is türelmesek velem. Tulajdonképpen van még időm, hiszen március közepén kezdődik csak a bajnokság, addigra kell százszázalékos állapotban lennem. Az se baj, ha nem az első fordulóban térek vissza, a legfontosabb, hogy teljesen rendbe jöjjek.
A télen háromszor két hétre utazunk Antalyába edzőtáborozni, majd Szocsi lesz az utolsó, edzőtábort jelentő állomás a bajnoki rajt előtt. Jelenleg épp a második „turnus” tart, az első két hétben csak futóedzéseink jelentették a programot, az alapozásé volt a főszerep.
Napi két edzést tartanak nekünk az edzők, most már a labdás gyakorlatokon is részt vehetek, illetve az egymás közti játékba is beszállhattam, de csak óvatosan. Az orvosok folyamatosan figyelnek pulzusmerővel meg a műszereikkel, akkor is, amikor nincs edzés. Úgyhogy tényleg csak azzal kell foglalkoznom most, hogy rendbe jöjjek!
Sok időt hagytam ki, de hála az orvosoknak, Fazekas Dénesnek, Abkarovits Gézának és Sinkó Judit gyógytornásznak, most már remekül érzem magam. Jó volt újra edzeni, mintha most kezdtem volna a futballt, annyira jó volt focizni a hosszú szünet után.
Talán egy rossz kitámasztásnál szenvedhettem sérülést, majd fokozatosan terheltem, s a vége belső porcleválás és keresztszalag-szakadás lett a térdemben.
Pontosan még nem tudom, mi vár rám – sok függ a rehabilitációtól, de ha minden jól megy, három hónap múlva újra edzésbe állhatok és januártól megkezdhetem a felkészülést a csapattal.
Persze egyelőre még annak is örülök, hogy már nem zsibbad a lábam és hamarosan ráállhatok...
Tartom a kapcsolatot a Tom Tomszk orvosaival, tudnak a problémáról Oroszországban is. Úgy tervezem, hogy november környékén kiutazom és az idényből hátralévő két meccset megnézem. Márciusban pedig már én is pályára szeretnék lépni a csapatban.
Természetesen nyomon követtem a magyar foci eseményeit, és nagyon örültem a Debrecen sikerének. Én a Levszki ellen 2–0-s állásnál már hátradőltem, mert éreztem, hogy nem lehet baj. Igazából nem forgott veszélyben a továbbjutás sorsa.
A válogatottnak is nagyon szurkoltam a svédek ellen, és bízom benne, Huszti Szabiék lesznek annyira vagányak, hogy túlteszik magukat azon az „undorító" gólon, amelyet Zlatan Ibrahimovic szerzett ellenünk. Ha vagányul játszunk a portugálok ellen, akkor szerintem megverhetjük őket.
Úgy gondolom, hogy nem véletlenül szerepel ennyi játékosunk külföldön. Ha ott megállják a helyüket, akkor nem lehetnek annyira rossz labdarúgók, és biztos vagyok benne, hogy a válogatottban is képesek kiváló teljesítménnyel kirukkolni. Talán pont Cristiano Ronaldóék ellen...
Mindenesetre én nagyon szurkolok!
Sajnos a térdem továbbra is rakoncátlankodik, emiatt a héten több orvosi vizsgálaton is részt kell vennem. Ezeknek az eredményeit később tudom meg, de bízom benne, hogy nem nagy a baj. Számomra rendkívül fontos mérkőzés lesz a hétvégén, amelyen feltétlenül pályára szeretnék lépni. A reményeim szerint Huszti Szabolccsal felálló Zenit lesz az ellenfelünk, és bízom benne, hogy sikerül jó eredményt elérnünk. A találkozó esélyesei nem mi vagyunk, de miért ne sikerülhetne meglepetést szerezni?
Az egyik védekező középpályásunk besárgult a CSZKA ellen és nem játszhat a következő fordulóban, így némi átszervezéssel helyet kaphatnék a kezdőben, ha teljesen egészséges lennék. Azon leszek, hogy meggyógyuljak és tudjak edzeni a héten, mert nagyon szeretnék futballozni Husztiék ellen.
Jó lenne ezúttal is egy bravúr, de később még fontosabb meccsek jönnek. A közvetlen riválisok ellen játszunk, és hogy ne legyen gond a bent maradással, hozni kell ezeket a párharcokat.
Egyébként egyre jobban meg az orosz nyelv, a csapattársakkal már csak így kommunikálok, ami persze sokszor derültséget okoz, mert azért vannak még hibák a beszédemben…
A héten nagyon szurkolok majd a Debrecennek, örömteli, hogy idegenben nyerni tudott Észtországban. Azt viszont sajnálom, hogy a Haladásnak és az Újpestnek nem sikerült a bravúr. A Honvéd nehéz ellenfelet kapott, de azért reménykedem, hogy otthon sikerül meglepni a Fenerbahcét – igaz, nem könnyíti meg egykori csapatom helyzetét, hogy zárt kapuk mögött lesz a mérkőzés.
Nagyon remélem, hogy teljesítik az ígéreteket, mert eddig pénzügyileg semmi hasznom nem volt ideszerződésemből. Nem reménykedtem horribilis összegekben. Az átigazolásommal a klubom jól járt, és úgy tűnt, azért én is többet keresek majd, továbbá szakmailag is előrelépek. Arra persze nem számítottam, hogy hónapokig nem kapok fizetést, és rosszabb lesz a helyzetem, mint otthon…
Az egyik legeredményesebb csatárunk, Szergej Kornyilenko is átigazolt a Zenithez, ennek persze a szakvezetés nem örült, de én megértem döntését… Huszti Szabolcs csapata (egyébként ezúton is gratulálok Szabi góljához, valamint Gaál Miki visszatéréséhez!) más perspektíva, mint a Tomszk. Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert az idei évet ugyan garantálni tudják, de a jövőre vonatkozólag nem sokat tudunk.
Jó hír a csapattal kapcsolatban, hogy végre nyertünk, 4–0-s győzelmet arattunk a sereghajtó Himki ellen. Nem képviselt túl nagy erőt az ellenfél, az eredmény teljesen reális, talán még több gólt is szerezhettünk volna. Szépséghibája a dolognak, hogy nem játszottam a találkozón… Úgy érzem, elveszítettem az edzőm bizalmát. Betegségem óta nem számít rám úgy, mint korábban, pedig nagyon küzdök érte, hogy a kezdőcsapatban legyek.
A hétközi kupameccsen hetven percet játszottam a Vlagyikavkaz ellen, viszont kikaptunk, ráadásul a térdem is rakoncátlankodik. Remélem, nem lesz szükség nagyobb beavatkozásra.
A vlagyikavkazi utazás egyébként izgalmas volt, a hotelból nemigen mertünk kimozdulni, nem volt túl bizalomgerjesztő a környék. Ha belegondolok, hogy még egy csecsenföldi túra is vár ránk…
A hangulat viszont fantasztikus volt, és a stadionra sem lehetett panasz! Úgy érzem, mindenütt szeretik a focit Oroszországban, Tomszkban is 10-11 ezer ember jön ki a meccsekre, még ha nem is megy jól a csapatnak. Talán ennek is köszönhető, hogy megmentik a klubomat. A környéken nincs más első osztályú focicsapat, a közeli városokból is rengetegen jönnek, sokkal nagyobb az érdeklődés, mint a sokadik moszkvai csapatoknál. A Lokomotiv stadionjában is voltak tízezren, de a hatalmas arénában elvesztek az emberek, és más volt a hangulat is.
Legközelebb a Rosztov lesz az ellenfél, amely két ponttal áll előttünk a tabellán. Éppen az ilyen meccseket kell hoznunk, és akkor meglehet a bentmaradás – ha már biztosítják a hátteret, az a minimum, hogy ezt a célt teljesítsük…
Továbbra sincs fizetés – még az a szerencse, hogy a családnak hagytam elég pénzt otthon, így nincs gondjuk. Én viszont egy üveg kólát sem tudok megvenni…
Jelenleg az FK Moszkva stadionjában edzőtáborozunk. Normális helyen készülünk, ezzel nincs baj, de így nehéz a futballra koncentrálni. Mindenki teszi a dolgát, játsszuk az edzőmeccseket, ám nehezíti a helyzetünket, hogy közben arról beszélnek a sajtóban, mekkora adósságot halmozott fel a klubunk és hogy bizonytalan a jövő.
Vasárnap már bajnokit játszunk, és úgy érzem, nem leszek a kezdőben. Nem jött jókor az a bizonyos betegség, amelyről írtam korábban, azóta mintha nem számolna velem az edző. Ráadásul balszerencsés is voltam, ugyanis amelyik meccsen becserélt, azon kikaptunk, csakúgy mint azon, amelyet végigjátszottam.
Az edzőtáborban mindent megtettem, igyekeztem újra bizonyítani, hogy helyem van a kezdőcsapatban. Továbbra is gőzerővel azon leszek, hogy számításba vegyen az edzőm. Igaz, azt még nem tudjuk, végigjátsszuk-e egyáltalán az idényt…
Köszönöm szépen a hozzászólóknak a biztatást, jólesik mind a Honvéd-, mind a Vasas-szurkolók támogatása.
Sziasztok!
Közelebb vagyok hozzátok, mint gondolnátok! A csapattal ugyanis hétfőn megérkeztem Wuppertalba. Ez a Düsseldorftól 35 kilométerre fekvő német városka ad otthont nyári edzőtáborozásunknak, és mivel a tervek szerint július 7-ig maradunk, a következő blogbejegyzéseimet is innen írom nektek.
Hogy a kellemetlen hírekkel kezdjem (tudom, hogy sokakat érdekel, legyünk is túl rajta minél hamarabb): fizetés sajnos továbbra sincs. A vezetők annyiban korrektek, hogy nem hitegetnek bennünket, de biztosítottak arról, hogy a háttérben dolgoznak a probléma megoldásán. A legfrissebb információ egyébként, hogy június 25-én sok mindenre fény derül. Nos, elhihetitek, kíváncsian várjuk. Az is felvetődött bennünk, játékosokban, hogy jobb lett volna az edzőtáborra fordított pénzből rendezni a tartozásokat, de tudjuk, hogy ez nem így megy. Éppen ezért legalább annak örülünk a többiekkel, hogy itt nem kell semmire sem költenünk. Teljes ellátást kapunk, és csak a felkészülésre kell koncentrálnunk. A napi háromszori étkezés között két kemény edzés szerepel a programban, tehát az edzőtáborok szokásos hangulatában telnek napjaim. A család otthon, én meg próbálom függetleníteni magam a körülményektől.
Az oroszok a pénzügyi gondoktól függetlenül szeretnek Európába járni a felkészülés idejére. Több csapat is a térségben készül a bajnokság folytatására. Gaál Mikiék például Ausztriában, és a hírek szerint a Győrrel is összemérik erejüket. Szó volt arról, hogy mi Magyarországon végezzük el a tervezett munkát, kérték is a közbenjárásomat, de sajnos, úgy tudom, pénzügyi okok miatt végül meghiúsult az utazás. Hiába kértem ajánlatot a Siófoktól, elöljáróink szerint drága lett volna.
Mindenesetre én örültem volna, ha hazajöhetek, az időjárás miatt azonban így jártunk jobban. Hallom, hogy otthon folyamatosan szakad az eső, itt viszont verőfényes napsütés van. Éppen ideális labdarúgóidőnek tekinthető, mert a hőmérséklet állandóan 25 fok körül van. A szállodára sem lehet egy rossz szavunk sem, remek pálya áll a rendelkezésünkre, különbusz szállít edzésre, szóval a körülményeket tekintve minden OK. Három edzőmeccset kötöttek le a felkészülés idejére: játszunk a helyi Wuppertallal, a másodosztályú Düsseldorffal és egy harmadik, egyelőre meg nem nevezett csapattal - unatkozni biztosan nem fogunk. Pont azt beszélgettük a srácokkal, hogy jó lenne, ha a bajnokság második körére már rendezett háttérrel készülhetnénk, máskülönben öngyilkosság lenne az egész. Rajtunk nem múlik, mi biztosan mindent megteszünk...
Jó volt újra játszani, a hangulat is remek volt, a vereség ellenére is megtapsoltak minket a szurkolóink. Szeretik a focit és a csapatot, még akkor is, ha kikap. Örültem annak, hogy ezúttal végig a pályán voltam, csak amiatt bosszankodtam, hogy 2–0-nál volt egy helyzetem, amit nem használtam ki. Kicsit kisodródtam, de talán külsővel jobb lövés lehetett volna. A feleségem és a kislányom is végig ott volt a lelátón, szerencsére most nem esett az eső. Nem kellett hazaszaladniuk, mint múltkor.
Most van egy kis szünetünk a válogatott mérkőzések miatt, de a bajnokság itt sok más országgal ellentétben folytatódik. Június 14-én a Perm jön hozzánk, reményeim szerint a kezdőcsapatban ott lesz Gaál Miklós is. Tartom a kapcsolatot Mikivel, sokat beszélünk telefonon. Bízom benne, hogy legközelebb a pályán találkozunk.
A szintén Oroszországban légióskodó Huszti Szabolcs most a válogatott edzőtáborában van. Nekem is az a célom, hogy legalább a bő keretnél számoljanak velem. Több esély lesz, ha folyamatosan játszom, amivel úgy érzem, nem is lesz gond. Mint mindig, rosszkor jött a betegség, de most már újra számolnak velem.
A négy napos szünet alatt végig a családdal voltam. Igazi nyugodt családi légkörben élünk itt, aminek nagyon örülök. Ők is jól érzik magukat Tomszkban, ami rendkívül fontos számomra. A pihenő napokon, amikor csak lehetett sétáltunk a feleségemmel és a babával. Egy szintén itt maradt csapattársammal pedig edzeni is lementünk. Gyorsan eltelt a szabadság, egyébként mióta itt van a család, sokkal gyorsabban megy az idő.
Természetesen amennyire tudom, követem az otthoni fejleményeket. Korábbi csapataim teljesítményét kiemelten figyelem, a Magyar Kupa döntőjében éppen két olyan csapat szerepelt, amelyben játszottam. Ezúton is gratulálok a Honvéd győzelméhez, amely igaz kupacsapat lett. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett: örültem a kispesti sikernek, de sajnáltam a Győrt…
Sajnálom, hogy a Vasasnál nehéz a helyzet, olvastam Németh Gabi nyilatkozatát és azt is, hogy sokan távoznak. Reméltem, hogy a csapat versenyben lesz a végén a dobogóért, talán így a bajnokság is izgalmasabb lett volna. Az első két hely sorsa hamar eldőlt, én azt gondoltam, hogy a Debrecen és az Újpest küzdelme csak az utolsó fordulóban dől el, de a Loki remekül hajrázik, az Újpest pedig ismét elfáradt a végére. Úgy érzem, jövőre érdekesebb lesz a bajnokság, már csak a Fradi feljutása miatt is...
A Bajnokok Ligája döntőjét ezúttal felvételről néztem meg, mert itteni idő szerint háromnegyed kettőkor kezdődött… Nagyon meglepődtem a Mancehester United játékán, olyan volt, mintha nem is BL-döntőt játszanának. Előzetesen azt gondoltam, nagyobb lesz a küzdelem a mérkőzésen.
A Barcelona kimagaslott a mezőnyből minden téren. A sok sztár egy célért küzdött és csapatként funkcionált, ami nyilván Joseph Guardiolának is köszönhető volt. A korábbi edzőknél jobban tudta kezelni a játékosokat, akik felnéztek rá, hiszen egy igazi Barca-ikonról van szó. Valószínűleg másképp közelítette meg a játékosokat, és ez használt.
Végül nem három nap lett belőle, hanem több mint három hét. A héten hazarepülök, de csak néhány napra, ugyanis vízumot kell intéznem. Rám is fér a hazautazás, ugyanis amikor bepakoltam, nem hosszú távra terveztem. Persze azóta mindent megkaptam, amire szükségem lehet, de mégis vannak dolgok, amelyeket szívesen magammal hoznék otthonról.
Múlt hét péntek óta Moszkvában készülünk, a Luzsnyiki Stadionban edzünk, ami azért nem kis élmény számomra. Moszkva egyébként óriási város, hatalmas épületekkel, és mint egy nagyváros általában: koszos és büdös. Eddig azt gondoltam, hogy Budapest nagyváros, kosszal és nagy szmoggal, de Moszkva ennél sokkal brutálisabb…
Érdekesség, hogy ha valahová el akarok jutni, akkor nem kell taxira várni, ugyanis bárkit le lehet inteni, és valamennyi pénzért odavisznek, ahová akarom. Gondolom, ők is keresni akarnak egy keveset, és nem bánják az alkalmi taxizást.
Nyilván Tomszk egészen más lesz, már nagyon kíváncsi vagyok rá! Azt mondják, hangulatos kis város.
De hogy írjak a fociról is: jó érzés volt Tomszk-futballistának lenni a CSZKA Moszkva elleni hétfői győzelem után. Nagyon elfáradtam, de megdicsértek a mérkőzés után, ami persze jólesett. Ismét kezdő voltam, és ezúttal csak az utolsó nyolc percre cseréltek le, mert kaptam egy rúgást, ami hátráltatott a játékban.
Az első gól előtt, rögtön az első percben kapura íveltem a labdát, melyet a kapus szögletre mentett, majd ebből a szögletből született a Tom Tomszk győztes találata. Korán szereztük, és bár később kerültem ziccerbe is, a CSZKA-nak volt sokkal több helyzete, életveszélyes volt a kapunkra.
Ám a játékosai nem tudtak mit kezdeni a tömörülő védelmünkkel, és ez elkeserítette őket. Görcsössé váltak, mi pedig így meg tudtuk őrizni a korán szerzett egygólos előnyünket.
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat az előző írásomhoz! Olvastam, hogy többen szívesen látnának újra a Vasasban, ami igazán megtisztelő. Természetesen figyelem az otthoni eseményeket, így tudom, hogy volt együttesemnek nem megy valami jól a tavasszal. A magam részéről mindig küldök SMS-t Mészöly Gézának (sok sikert kívánok, ami eddig sajnos nem jött be…), meg ahogy csak tudok, üzenek a csapatnak. A folytatásban is nagyon drukkolok nekik, hiszen mindig is fontos lesz számomra a Vasas. Csodálatos három és fél évet töltöttem el ott, és rengeteget köszönhetek ennek az egyesületnek.
Borzasztó volt hallani, hogy mi történt Breyer Zolival, akivel természetesen, mint minden Vasas-játékosnak, remek volt a kapcsolatom. Nehéz erről bármit is írni, szörnyű lehetett donorra várni, aztán, amikor látszott, hogy nincs remény, csak várni a halált…
Isten nyugosztalja a Vasas „hangját”, ahogy sokan emlékeznek rá!
Egyelőre még nem jártam Tomszkban, ugyanis a hideg időjárás, valamint a hatalmas távolságok miatt egyszerűbb volt „albérletbe” költöznünk, Pjatigorszkba. Gyakorlatilag edzőtáborban vagyunk, amióta idekerültem – kicsit olyan katonaság-feelingje van az ittlétnek.
Persze nem olyan nagy a kötöttség, 9-től van reggeli, mármint annak, aki akar reggelezni. Nem kell pontosan megjelenni, és nagy közös étkezesen részt venni. Utána pedig szólnak, hogy mikor van edzés. Igazából csak annyi változatosság van a napjainkban, hogy vagy délelőtt, vagy délután edzünk…
Annak, hogy egy stadion szállójában lakunk, van előnye is: nagyon közel található a pálya, így csak ki kell sétálni egy folyósón, és nem kell buszozni a tréningre.
Nekem itt minden újdonság, a nagy távolságok, az emberek, de panaszra nincs okom. Nagyon megadják a módját mindennek, profik a körülmények. Szerencsére van tolmács, így angolul tudok kommunikálni, de minél előbb el akarok kezdeni oroszul tanulni. Nekem az már kimaradt az iskolai tanulmányokból, ám most szeretném elsajátítani a nyelvet.
A hideg időjárással nincs gondom, kifejezetten szeretem, igaz, ahol eddig jártam, ott 2-3 fok volt, nagyjából annyi, mint amikor eljöttem otthonról. Azt még nem tudom, a családom mikor jöhet utánam, de amikor kicsit jobb idő lesz, bizonyára már itt lesznek velem.
Nemsokára egyébként a világbajnoki selejtezők miatti szünet miatt hazamehetek egy hétre, és akkor láthatom őket, mert az utóbbi időben csak esténként, telefonon tudtam beszélni velük.
A hétvégén elkezdődött az orosz Premjer Liga, és csapatom, a Tom Tomszk 1–0-ra kikapott a Krilja Szovjetovtól. Az edzőm lecserélt az 54. percben, igazából nem tudom, miért. Kettős cserét hajtott végre, vagyis szerkezetileg is átalakította a gárdát, és talán frissebb embert akart játszatni. Mostantól azon vagyok, hogy bebizonyítsam, jobban jár, ha mindig kezdőként számít rám, és végig a pályán hagy engem.
Egyébként nem voltam ideges az első bajnokimon, nagyon fel voltam dobódva. Picivel erősebb volt az iram, mint az otthoni élvonalban, de úgy érzem, a magyar játékosok technikásabbak kicsit. Az oroszok viszont valamivel keményebb stílusban játszanak, és más ritmusban.
Fel kell vennem ezt a tempót, meg ezt a harcmodort, gyorsabban kell gondolkodom, és úgy érzem, akkor hasznára lehetek a csapatnak. Egy technikás játékos, ha elsajátítja ezeket a jellemzőket, nagyon sikeres lehet az orosz bajnokságban.
