2009. máj. 13. 14:56 - írta NemethNorbert A csapatom szempontjából nem sikerült túl jól az elmúlt forduló. A tavalyi bajnok, most listavezető Rubin Kazanytól szenvedtünk súlyos, 4–0-s vereséget.

A betegségem után most már teljes értékű munkát végzek, a keretben benne voltam, ám nem kaptam szerepet az első csapatban. A második együttesben az első 45 percben játszottam, akkor még 0–0 volt, a vége 3–0-s vereség lett.

A Kazanynak remek csapata van, ezt eddig is tudtam. Nem véletlenül vezetik a bajnokságot, saját szememmel is meggyőződhettem, hogy milyen nagyszerű körülmények között készülhetnek Tatárföldön. A vereséget nem számítva amúgy tetszett a város, a stadionjuk is fantasztikus.

A héten azért dolgozom, hogy visszakerüljek a kezdőcsapatba. Nyilván külföldiként sokkal többet kell tennem, nem ugyanaz a helyzet, mint otthon, itt jobban kell produkálnom. Egyelőre még nem tudom, milyen szerepet szán nekem az edzőm, de én igyekszem meggyőzni arról, hogy a kezdőcsapatban a helyem vasárnap.

Amiért nem tudok kiborulni semmin, az azért van, mert most már itt van velem a kis családom. A feleségem, Barbi, valamint a lányom, Franciska a múlt héten megérkezett Tomszkba egy izgalmas utazás után.

Nem is tudom, Barbara hogyan oldotta meg az átszállást. Biztos volt nála varázspálca vagy ilyesmi. A hasán volt a baba, a hátán egy pelenkázótáska, a kezében pedig két bőrönd…

Remélem, utoljára fordult elő, hogy egyedül utaztak ilyen messzire. Szerettem volna, ha együtt jövünk, de sajnos erre nem volt mód.

Le a kalappal a családom előtt is, valamint az itteniek hozzáállása előtt is. Amint kinyitom a számat, teljesítik a kérésem. Amikor Barbiék megérkeztek, küldtek egy kisbuszt sofőrrel, és jött a tolmács is segíteni.