Premjer Liga bejegyzései 
2009. jún. 3. 14:47 - írta NemethNorbert
Az edzőm betartotta az ígéretét és betett a kezdőcsapatba a Dimamo Moszkva ellen. Igaz, első labdaérintésem nem túl szerencsés módon a középkezdésnél volt, ugyanis gyorsan gólt kaptunk… A második félidőben már összeszedtük magunkat és onnantól egyenlő partnerek voltunk, de a hátrány behozhatatlannak bizonyult, ki is kaptunk hazai pályán 3–2-re.
Jó volt újra játszani, a hangulat is remek volt, a vereség ellenére is megtapsoltak minket a szurkolóink. Szeretik a focit és a csapatot, még akkor is, ha kikap. Örültem annak, hogy ezúttal végig a pályán voltam, csak amiatt bosszankodtam, hogy 2–0-nál volt egy helyzetem, amit nem használtam ki. Kicsit kisodródtam, de talán külsővel jobb lövés lehetett volna. A feleségem és a kislányom is végig ott volt a lelátón, szerencsére most nem esett az eső. Nem kellett hazaszaladniuk, mint múltkor.
Most van egy kis szünetünk a válogatott mérkőzések miatt, de a bajnokság itt sok más országgal ellentétben folytatódik. Június 14-én a Perm jön hozzánk, reményeim szerint a kezdőcsapatban ott lesz Gaál Miklós is. Tartom a kapcsolatot Mikivel, sokat beszélünk telefonon. Bízom benne, hogy legközelebb a pályán találkozunk.
A szintén Oroszországban légióskodó Huszti Szabolcs most a válogatott edzőtáborában van. Nekem is az a célom, hogy legalább a bő keretnél számoljanak velem. Több esély lesz, ha folyamatosan játszom, amivel úgy érzem, nem is lesz gond. Mint mindig, rosszkor jött a betegség, de most már újra számolnak velem.
A négy napos szünet alatt végig a családdal voltam. Igazi nyugodt családi légkörben élünk itt, aminek nagyon örülök. Ők is jól érzik magukat Tomszkban, ami rendkívül fontos számomra. A pihenő napokon, amikor csak lehetett sétáltunk a feleségemmel és a babával. Egy szintén itt maradt csapattársammal pedig edzeni is lementünk. Gyorsan eltelt a szabadság, egyébként mióta itt van a család, sokkal gyorsabban megy az idő.
Természetesen amennyire tudom, követem az otthoni fejleményeket. Korábbi csapataim teljesítményét kiemelten figyelem, a Magyar Kupa döntőjében éppen két olyan csapat szerepelt, amelyben játszottam. Ezúton is gratulálok a Honvéd győzelméhez, amely igaz kupacsapat lett. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett: örültem a kispesti sikernek, de sajnáltam a Győrt…
Sajnálom, hogy a Vasasnál nehéz a helyzet, olvastam Németh Gabi nyilatkozatát és azt is, hogy sokan távoznak. Reméltem, hogy a csapat versenyben lesz a végén a dobogóért, talán így a bajnokság is izgalmasabb lett volna. Az első két hely sorsa hamar eldőlt, én azt gondoltam, hogy a Debrecen és az Újpest küzdelme csak az utolsó fordulóban dől el, de a Loki remekül hajrázik, az Újpest pedig ismét elfáradt a végére. Úgy érzem, jövőre érdekesebb lesz a bajnokság, már csak a Fradi feljutása miatt is...
A Bajnokok Ligája döntőjét ezúttal felvételről néztem meg, mert itteni idő szerint háromnegyed kettőkor kezdődött… Nagyon meglepődtem a Mancehester United játékán, olyan volt, mintha nem is BL-döntőt játszanának. Előzetesen azt gondoltam, nagyobb lesz a küzdelem a mérkőzésen.
A Barcelona kimagaslott a mezőnyből minden téren. A sok sztár egy célért küzdött és csapatként funkcionált, ami nyilván Joseph Guardiolának is köszönhető volt. A korábbi edzőknél jobban tudta kezelni a játékosokat, akik felnéztek rá, hiszen egy igazi Barca-ikonról van szó. Valószínűleg másképp közelítette meg a játékosokat, és ez használt.
Jó volt újra játszani, a hangulat is remek volt, a vereség ellenére is megtapsoltak minket a szurkolóink. Szeretik a focit és a csapatot, még akkor is, ha kikap. Örültem annak, hogy ezúttal végig a pályán voltam, csak amiatt bosszankodtam, hogy 2–0-nál volt egy helyzetem, amit nem használtam ki. Kicsit kisodródtam, de talán külsővel jobb lövés lehetett volna. A feleségem és a kislányom is végig ott volt a lelátón, szerencsére most nem esett az eső. Nem kellett hazaszaladniuk, mint múltkor.
Most van egy kis szünetünk a válogatott mérkőzések miatt, de a bajnokság itt sok más országgal ellentétben folytatódik. Június 14-én a Perm jön hozzánk, reményeim szerint a kezdőcsapatban ott lesz Gaál Miklós is. Tartom a kapcsolatot Mikivel, sokat beszélünk telefonon. Bízom benne, hogy legközelebb a pályán találkozunk.
A szintén Oroszországban légióskodó Huszti Szabolcs most a válogatott edzőtáborában van. Nekem is az a célom, hogy legalább a bő keretnél számoljanak velem. Több esély lesz, ha folyamatosan játszom, amivel úgy érzem, nem is lesz gond. Mint mindig, rosszkor jött a betegség, de most már újra számolnak velem.
A négy napos szünet alatt végig a családdal voltam. Igazi nyugodt családi légkörben élünk itt, aminek nagyon örülök. Ők is jól érzik magukat Tomszkban, ami rendkívül fontos számomra. A pihenő napokon, amikor csak lehetett sétáltunk a feleségemmel és a babával. Egy szintén itt maradt csapattársammal pedig edzeni is lementünk. Gyorsan eltelt a szabadság, egyébként mióta itt van a család, sokkal gyorsabban megy az idő.
Természetesen amennyire tudom, követem az otthoni fejleményeket. Korábbi csapataim teljesítményét kiemelten figyelem, a Magyar Kupa döntőjében éppen két olyan csapat szerepelt, amelyben játszottam. Ezúton is gratulálok a Honvéd győzelméhez, amely igaz kupacsapat lett. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett: örültem a kispesti sikernek, de sajnáltam a Győrt…
Sajnálom, hogy a Vasasnál nehéz a helyzet, olvastam Németh Gabi nyilatkozatát és azt is, hogy sokan távoznak. Reméltem, hogy a csapat versenyben lesz a végén a dobogóért, talán így a bajnokság is izgalmasabb lett volna. Az első két hely sorsa hamar eldőlt, én azt gondoltam, hogy a Debrecen és az Újpest küzdelme csak az utolsó fordulóban dől el, de a Loki remekül hajrázik, az Újpest pedig ismét elfáradt a végére. Úgy érzem, jövőre érdekesebb lesz a bajnokság, már csak a Fradi feljutása miatt is...
A Bajnokok Ligája döntőjét ezúttal felvételről néztem meg, mert itteni idő szerint háromnegyed kettőkor kezdődött… Nagyon meglepődtem a Mancehester United játékán, olyan volt, mintha nem is BL-döntőt játszanának. Előzetesen azt gondoltam, nagyobb lesz a küzdelem a mérkőzésen.
A Barcelona kimagaslott a mezőnyből minden téren. A sok sztár egy célért küzdött és csapatként funkcionált, ami nyilván Joseph Guardiolának is köszönhető volt. A korábbi edzőknél jobban tudta kezelni a játékosokat, akik felnéztek rá, hiszen egy igazi Barca-ikonról van szó. Valószínűleg másképp közelítette meg a játékosokat, és ez használt.
2009. máj. 19. 17:09 - írta NemethNorbert
Néhány perc erejéig a pályán voltam a Szpartak Moszkva elleni 1–1-es döntetlen alkalmával. Természetesen nem egyik napról a másikra térek vissza. A betegségem után most már utolértem magam, jó erőben vagyok.
Nincs rossz érzésem amiatt, hogy taktikai jellegű csere voltam, mert nagyon együtt volt a csapat. Remekül játszottunk, és jó eredménynek számít a döntetlen a Szpartak Moszkva ellen. A hétvégén az utolsó előtti helyen álló Szaturnhoz utazunk Moszkvába, és remélem, ezúttal már több szerepet kapok.
A család is kilátogatott a vasárnapi mérkőzésre, azonban a pályán már nem láttak, mert iszonyatos zivatar kezdődött, ezért hazasiettek. Azért jó érzés volt számomra, hogy láttam a kislányomat, az öt hónapos Franciskát.
Egyébként nemsokára hazautazunk, ugyanis a válogatott mérkőzések miatt május 30. után csak június 14-én lépünk pályára. Túl sokat nem leszünk Magyarországon, mindössze négy napot tudunk itthon tölteni.
2009. máj. 13. 14:56 - írta NemethNorbert
A csapatom szempontjából nem sikerült túl jól az elmúlt forduló. A tavalyi bajnok, most listavezető Rubin Kazanytól szenvedtünk súlyos, 4–0-s vereséget.
A betegségem után most már teljes értékű munkát végzek, a keretben benne voltam, ám nem kaptam szerepet az első csapatban. A második együttesben az első 45 percben játszottam, akkor még 0–0 volt, a vége 3–0-s vereség lett.
A Kazanynak remek csapata van, ezt eddig is tudtam. Nem véletlenül vezetik a bajnokságot, saját szememmel is meggyőződhettem, hogy milyen nagyszerű körülmények között készülhetnek Tatárföldön. A vereséget nem számítva amúgy tetszett a város, a stadionjuk is fantasztikus.
A héten azért dolgozom, hogy visszakerüljek a kezdőcsapatba. Nyilván külföldiként sokkal többet kell tennem, nem ugyanaz a helyzet, mint otthon, itt jobban kell produkálnom. Egyelőre még nem tudom, milyen szerepet szán nekem az edzőm, de én igyekszem meggyőzni arról, hogy a kezdőcsapatban a helyem vasárnap.
Amiért nem tudok kiborulni semmin, az azért van, mert most már itt van velem a kis családom. A feleségem, Barbi, valamint a lányom, Franciska a múlt héten megérkezett Tomszkba egy izgalmas utazás után.
Nem is tudom, Barbara hogyan oldotta meg az átszállást. Biztos volt nála varázspálca vagy ilyesmi. A hasán volt a baba, a hátán egy pelenkázótáska, a kezében pedig két bőrönd…
Remélem, utoljára fordult elő, hogy egyedül utaztak ilyen messzire. Szerettem volna, ha együtt jövünk, de sajnos erre nem volt mód.
Le a kalappal a családom előtt is, valamint az itteniek hozzáállása előtt is. Amint kinyitom a számat, teljesítik a kérésem. Amikor Barbiék megérkeztek, küldtek egy kisbuszt sofőrrel, és jött a tolmács is segíteni.
A betegségem után most már teljes értékű munkát végzek, a keretben benne voltam, ám nem kaptam szerepet az első csapatban. A második együttesben az első 45 percben játszottam, akkor még 0–0 volt, a vége 3–0-s vereség lett.
A Kazanynak remek csapata van, ezt eddig is tudtam. Nem véletlenül vezetik a bajnokságot, saját szememmel is meggyőződhettem, hogy milyen nagyszerű körülmények között készülhetnek Tatárföldön. A vereséget nem számítva amúgy tetszett a város, a stadionjuk is fantasztikus.
A héten azért dolgozom, hogy visszakerüljek a kezdőcsapatba. Nyilván külföldiként sokkal többet kell tennem, nem ugyanaz a helyzet, mint otthon, itt jobban kell produkálnom. Egyelőre még nem tudom, milyen szerepet szán nekem az edzőm, de én igyekszem meggyőzni arról, hogy a kezdőcsapatban a helyem vasárnap.
Amiért nem tudok kiborulni semmin, az azért van, mert most már itt van velem a kis családom. A feleségem, Barbi, valamint a lányom, Franciska a múlt héten megérkezett Tomszkba egy izgalmas utazás után.
Nem is tudom, Barbara hogyan oldotta meg az átszállást. Biztos volt nála varázspálca vagy ilyesmi. A hasán volt a baba, a hátán egy pelenkázótáska, a kezében pedig két bőrönd…
Remélem, utoljára fordult elő, hogy egyedül utaztak ilyen messzire. Szerettem volna, ha együtt jövünk, de sajnos erre nem volt mód.
Le a kalappal a családom előtt is, valamint az itteniek hozzáállása előtt is. Amint kinyitom a számat, teljesítik a kérésem. Amikor Barbiék megérkeztek, küldtek egy kisbuszt sofőrrel, és jött a tolmács is segíteni.
2009. márc. 24. 15:17 - írta NemethNorbert
Amikor március elején elutaztam Oroszországba, még nem tudtam, mennyi időt töltök itt.
Végül nem három nap lett belőle, hanem több mint három hét. A héten hazarepülök, de csak néhány napra, ugyanis vízumot kell intéznem. Rám is fér a hazautazás, ugyanis amikor bepakoltam, nem hosszú távra terveztem. Persze azóta mindent megkaptam, amire szükségem lehet, de mégis vannak dolgok, amelyeket szívesen magammal hoznék otthonról.
Múlt hét péntek óta Moszkvában készülünk, a Luzsnyiki Stadionban edzünk, ami azért nem kis élmény számomra. Moszkva egyébként óriási város, hatalmas épületekkel, és mint egy nagyváros általában: koszos és büdös. Eddig azt gondoltam, hogy Budapest nagyváros, kosszal és nagy szmoggal, de Moszkva ennél sokkal brutálisabb…
Érdekesség, hogy ha valahová el akarok jutni, akkor nem kell taxira várni, ugyanis bárkit le lehet inteni, és valamennyi pénzért odavisznek, ahová akarom. Gondolom, ők is keresni akarnak egy keveset, és nem bánják az alkalmi taxizást.
Nyilván Tomszk egészen más lesz, már nagyon kíváncsi vagyok rá! Azt mondják, hangulatos kis város.
De hogy írjak a fociról is: jó érzés volt Tomszk-futballistának lenni a CSZKA Moszkva elleni hétfői győzelem után. Nagyon elfáradtam, de megdicsértek a mérkőzés után, ami persze jólesett. Ismét kezdő voltam, és ezúttal csak az utolsó nyolc percre cseréltek le, mert kaptam egy rúgást, ami hátráltatott a játékban.
Az első gól előtt, rögtön az első percben kapura íveltem a labdát, melyet a kapus szögletre mentett, majd ebből a szögletből született a Tom Tomszk győztes találata. Korán szereztük, és bár később kerültem ziccerbe is, a CSZKA-nak volt sokkal több helyzete, életveszélyes volt a kapunkra.
Ám a játékosai nem tudtak mit kezdeni a tömörülő védelmünkkel, és ez elkeserítette őket. Görcsössé váltak, mi pedig így meg tudtuk őrizni a korán szerzett egygólos előnyünket.
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat az előző írásomhoz! Olvastam, hogy többen szívesen látnának újra a Vasasban, ami igazán megtisztelő. Természetesen figyelem az otthoni eseményeket, így tudom, hogy volt együttesemnek nem megy valami jól a tavasszal. A magam részéről mindig küldök SMS-t Mészöly Gézának (sok sikert kívánok, ami eddig sajnos nem jött be…), meg ahogy csak tudok, üzenek a csapatnak. A folytatásban is nagyon drukkolok nekik, hiszen mindig is fontos lesz számomra a Vasas. Csodálatos három és fél évet töltöttem el ott, és rengeteget köszönhetek ennek az egyesületnek.
Borzasztó volt hallani, hogy mi történt Breyer Zolival, akivel természetesen, mint minden Vasas-játékosnak, remek volt a kapcsolatom. Nehéz erről bármit is írni, szörnyű lehetett donorra várni, aztán, amikor látszott, hogy nincs remény, csak várni a halált…
Isten nyugosztalja a Vasas „hangját”, ahogy sokan emlékeznek rá!
Végül nem három nap lett belőle, hanem több mint három hét. A héten hazarepülök, de csak néhány napra, ugyanis vízumot kell intéznem. Rám is fér a hazautazás, ugyanis amikor bepakoltam, nem hosszú távra terveztem. Persze azóta mindent megkaptam, amire szükségem lehet, de mégis vannak dolgok, amelyeket szívesen magammal hoznék otthonról.
Múlt hét péntek óta Moszkvában készülünk, a Luzsnyiki Stadionban edzünk, ami azért nem kis élmény számomra. Moszkva egyébként óriási város, hatalmas épületekkel, és mint egy nagyváros általában: koszos és büdös. Eddig azt gondoltam, hogy Budapest nagyváros, kosszal és nagy szmoggal, de Moszkva ennél sokkal brutálisabb…
Érdekesség, hogy ha valahová el akarok jutni, akkor nem kell taxira várni, ugyanis bárkit le lehet inteni, és valamennyi pénzért odavisznek, ahová akarom. Gondolom, ők is keresni akarnak egy keveset, és nem bánják az alkalmi taxizást.
Nyilván Tomszk egészen más lesz, már nagyon kíváncsi vagyok rá! Azt mondják, hangulatos kis város.
De hogy írjak a fociról is: jó érzés volt Tomszk-futballistának lenni a CSZKA Moszkva elleni hétfői győzelem után. Nagyon elfáradtam, de megdicsértek a mérkőzés után, ami persze jólesett. Ismét kezdő voltam, és ezúttal csak az utolsó nyolc percre cseréltek le, mert kaptam egy rúgást, ami hátráltatott a játékban.
Az első gól előtt, rögtön az első percben kapura íveltem a labdát, melyet a kapus szögletre mentett, majd ebből a szögletből született a Tom Tomszk győztes találata. Korán szereztük, és bár később kerültem ziccerbe is, a CSZKA-nak volt sokkal több helyzete, életveszélyes volt a kapunkra.
Ám a játékosai nem tudtak mit kezdeni a tömörülő védelmünkkel, és ez elkeserítette őket. Görcsössé váltak, mi pedig így meg tudtuk őrizni a korán szerzett egygólos előnyünket.
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat az előző írásomhoz! Olvastam, hogy többen szívesen látnának újra a Vasasban, ami igazán megtisztelő. Természetesen figyelem az otthoni eseményeket, így tudom, hogy volt együttesemnek nem megy valami jól a tavasszal. A magam részéről mindig küldök SMS-t Mészöly Gézának (sok sikert kívánok, ami eddig sajnos nem jött be…), meg ahogy csak tudok, üzenek a csapatnak. A folytatásban is nagyon drukkolok nekik, hiszen mindig is fontos lesz számomra a Vasas. Csodálatos három és fél évet töltöttem el ott, és rengeteget köszönhetek ennek az egyesületnek.
Borzasztó volt hallani, hogy mi történt Breyer Zolival, akivel természetesen, mint minden Vasas-játékosnak, remek volt a kapcsolatom. Nehéz erről bármit is írni, szörnyű lehetett donorra várni, aztán, amikor látszott, hogy nincs remény, csak várni a halált…
Isten nyugosztalja a Vasas „hangját”, ahogy sokan emlékeznek rá!
2009. márc. 18. 13:18 - írta NemethNorbert
Először is köszöntöm minden olvasómat, örülök, hogy nekem is van lehetőségem blogolni a fanzone.hu oldalon. Igyekszem mindenről beszámolni, ami történik velem Oroszországban, megmutatni, milyen az élet Szibériában, és milyen érzés itt futballistának lenni.
Egyelőre még nem jártam Tomszkban, ugyanis a hideg időjárás, valamint a hatalmas távolságok miatt egyszerűbb volt „albérletbe” költöznünk, Pjatigorszkba. Gyakorlatilag edzőtáborban vagyunk, amióta idekerültem – kicsit olyan katonaság-feelingje van az ittlétnek.
Persze nem olyan nagy a kötöttség, 9-től van reggeli, mármint annak, aki akar reggelezni. Nem kell pontosan megjelenni, és nagy közös étkezesen részt venni. Utána pedig szólnak, hogy mikor van edzés. Igazából csak annyi változatosság van a napjainkban, hogy vagy délelőtt, vagy délután edzünk…
Annak, hogy egy stadion szállójában lakunk, van előnye is: nagyon közel található a pálya, így csak ki kell sétálni egy folyósón, és nem kell buszozni a tréningre.
Nekem itt minden újdonság, a nagy távolságok, az emberek, de panaszra nincs okom. Nagyon megadják a módját mindennek, profik a körülmények. Szerencsére van tolmács, így angolul tudok kommunikálni, de minél előbb el akarok kezdeni oroszul tanulni. Nekem az már kimaradt az iskolai tanulmányokból, ám most szeretném elsajátítani a nyelvet.
A hideg időjárással nincs gondom, kifejezetten szeretem, igaz, ahol eddig jártam, ott 2-3 fok volt, nagyjából annyi, mint amikor eljöttem otthonról. Azt még nem tudom, a családom mikor jöhet utánam, de amikor kicsit jobb idő lesz, bizonyára már itt lesznek velem.
Nemsokára egyébként a világbajnoki selejtezők miatti szünet miatt hazamehetek egy hétre, és akkor láthatom őket, mert az utóbbi időben csak esténként, telefonon tudtam beszélni velük.
A hétvégén elkezdődött az orosz Premjer Liga, és csapatom, a Tom Tomszk 1–0-ra kikapott a Krilja Szovjetovtól. Az edzőm lecserélt az 54. percben, igazából nem tudom, miért. Kettős cserét hajtott végre, vagyis szerkezetileg is átalakította a gárdát, és talán frissebb embert akart játszatni. Mostantól azon vagyok, hogy bebizonyítsam, jobban jár, ha mindig kezdőként számít rám, és végig a pályán hagy engem.
Egyébként nem voltam ideges az első bajnokimon, nagyon fel voltam dobódva. Picivel erősebb volt az iram, mint az otthoni élvonalban, de úgy érzem, a magyar játékosok technikásabbak kicsit. Az oroszok viszont valamivel keményebb stílusban játszanak, és más ritmusban.
Fel kell vennem ezt a tempót, meg ezt a harcmodort, gyorsabban kell gondolkodom, és úgy érzem, akkor hasznára lehetek a csapatnak. Egy technikás játékos, ha elsajátítja ezeket a jellemzőket, nagyon sikeres lehet az orosz bajnokságban.
Egyelőre még nem jártam Tomszkban, ugyanis a hideg időjárás, valamint a hatalmas távolságok miatt egyszerűbb volt „albérletbe” költöznünk, Pjatigorszkba. Gyakorlatilag edzőtáborban vagyunk, amióta idekerültem – kicsit olyan katonaság-feelingje van az ittlétnek.
Persze nem olyan nagy a kötöttség, 9-től van reggeli, mármint annak, aki akar reggelezni. Nem kell pontosan megjelenni, és nagy közös étkezesen részt venni. Utána pedig szólnak, hogy mikor van edzés. Igazából csak annyi változatosság van a napjainkban, hogy vagy délelőtt, vagy délután edzünk…
Annak, hogy egy stadion szállójában lakunk, van előnye is: nagyon közel található a pálya, így csak ki kell sétálni egy folyósón, és nem kell buszozni a tréningre.
Nekem itt minden újdonság, a nagy távolságok, az emberek, de panaszra nincs okom. Nagyon megadják a módját mindennek, profik a körülmények. Szerencsére van tolmács, így angolul tudok kommunikálni, de minél előbb el akarok kezdeni oroszul tanulni. Nekem az már kimaradt az iskolai tanulmányokból, ám most szeretném elsajátítani a nyelvet.
A hideg időjárással nincs gondom, kifejezetten szeretem, igaz, ahol eddig jártam, ott 2-3 fok volt, nagyjából annyi, mint amikor eljöttem otthonról. Azt még nem tudom, a családom mikor jöhet utánam, de amikor kicsit jobb idő lesz, bizonyára már itt lesznek velem.
Nemsokára egyébként a világbajnoki selejtezők miatti szünet miatt hazamehetek egy hétre, és akkor láthatom őket, mert az utóbbi időben csak esténként, telefonon tudtam beszélni velük.
A hétvégén elkezdődött az orosz Premjer Liga, és csapatom, a Tom Tomszk 1–0-ra kikapott a Krilja Szovjetovtól. Az edzőm lecserélt az 54. percben, igazából nem tudom, miért. Kettős cserét hajtott végre, vagyis szerkezetileg is átalakította a gárdát, és talán frissebb embert akart játszatni. Mostantól azon vagyok, hogy bebizonyítsam, jobban jár, ha mindig kezdőként számít rám, és végig a pályán hagy engem.
Egyébként nem voltam ideges az első bajnokimon, nagyon fel voltam dobódva. Picivel erősebb volt az iram, mint az otthoni élvonalban, de úgy érzem, a magyar játékosok technikásabbak kicsit. Az oroszok viszont valamivel keményebb stílusban játszanak, és más ritmusban.
Fel kell vennem ezt a tempót, meg ezt a harcmodort, gyorsabban kell gondolkodom, és úgy érzem, akkor hasznára lehetek a csapatnak. Egy technikás játékos, ha elsajátítja ezeket a jellemzőket, nagyon sikeres lehet az orosz bajnokságban.
Budapesti Bulik a CityWeekendtől
