Oroszország bejegyzései 
Kezdetét veszi az orosz bajnokság, a hétvégén Rosztovba megyünk. Úgy néz ki, hogy az első két-három meccsen még nem leszek a keretben. Szerencsére nem sürgetnek az itteniek, majd ha száz százalékos állapotban leszek, akkor küldenek pályára. Nincs már probléma a térdemmel, de azért óvatosnak kell lenni.
Nem lesz könnyű dolgom, de úgy érzem, vissza tudom verekedni magam a kezdőcsapatba. Annyiban lesz nehezebb a feladatom, hogy több nem orosz játékos is érkezett a Tomszkba, ezért valószínűleg csak az ő helyükre állhatok majd be. Eddig nem sok külföldi volt a csapatban, így erre nem kellett figyelni, de ebben az évben már másként lesz…
Az előző évben sokat panaszkodtam, a klubom anyagi helyzete sem volt rendben, ráadásul meg is sérültem… Most már minden rendben van a klub körül, csak pozitívan tudok nyilatkozni. Rendeződtek az anyagi problémák, és jó kis közösség alakult ki. Bennem pedig óriási bizonyítási vágy dolgozik, és minél több lehetőséget szeretnék kapni az idén.
(Jó a közösség és a hangulat a Tom Tomszknál)
(A tolmácsommal, "Zsenyával" Moszkvában)
Természetesen nyomon követem a hazai történéseket: a válogatott oroszok elleni meccsét is láttam, valamint figyelem a Vasas szereplését. Korábbi csapatom helyzete sajnos nem túl megnyugtató, a Nyíregyháza elleni vereség miatt bosszús voltam. Nem is emlékszem, volt-e olyan korábban, hogy kettő nullás vezetésről kaptunk ki…
Sajnáltam, hogy a válogatott nem nyert Oroszország ellen, mert nem volt messze a győzelem. Úgy láttam, hogy azok futballoztak jól az ellenfélnél, akik játékban vannak, a többieken még érződött a meccshiány. Itt nem sokat beszéltem az orosz csapattársakról a meccsről, mivel a múlt héten a külföldiekkel találkoztam csak, őket pedig nem érdekelte a magyar–orosz mérkőzés… A közvélemény pedig szerintem kicsit csalódott a focicsapatban a szlovénok elleni vereség miatt, így most nincs akkora láz a válogatott kapcsán.
Sziasztok!
Közelebb vagyok hozzátok, mint gondolnátok! A csapattal ugyanis hétfőn megérkeztem Wuppertalba. Ez a Düsseldorftól 35 kilométerre fekvő német városka ad otthont nyári edzőtáborozásunknak, és mivel a tervek szerint július 7-ig maradunk, a következő blogbejegyzéseimet is innen írom nektek.
Hogy a kellemetlen hírekkel kezdjem (tudom, hogy sokakat érdekel, legyünk is túl rajta minél hamarabb): fizetés sajnos továbbra sincs. A vezetők annyiban korrektek, hogy nem hitegetnek bennünket, de biztosítottak arról, hogy a háttérben dolgoznak a probléma megoldásán. A legfrissebb információ egyébként, hogy június 25-én sok mindenre fény derül. Nos, elhihetitek, kíváncsian várjuk. Az is felvetődött bennünk, játékosokban, hogy jobb lett volna az edzőtáborra fordított pénzből rendezni a tartozásokat, de tudjuk, hogy ez nem így megy. Éppen ezért legalább annak örülünk a többiekkel, hogy itt nem kell semmire sem költenünk. Teljes ellátást kapunk, és csak a felkészülésre kell koncentrálnunk. A napi háromszori étkezés között két kemény edzés szerepel a programban, tehát az edzőtáborok szokásos hangulatában telnek napjaim. A család otthon, én meg próbálom függetleníteni magam a körülményektől.
Az oroszok a pénzügyi gondoktól függetlenül szeretnek Európába járni a felkészülés idejére. Több csapat is a térségben készül a bajnokság folytatására. Gaál Mikiék például Ausztriában, és a hírek szerint a Győrrel is összemérik erejüket. Szó volt arról, hogy mi Magyarországon végezzük el a tervezett munkát, kérték is a közbenjárásomat, de sajnos, úgy tudom, pénzügyi okok miatt végül meghiúsult az utazás. Hiába kértem ajánlatot a Siófoktól, elöljáróink szerint drága lett volna.
Mindenesetre én örültem volna, ha hazajöhetek, az időjárás miatt azonban így jártunk jobban. Hallom, hogy otthon folyamatosan szakad az eső, itt viszont verőfényes napsütés van. Éppen ideális labdarúgóidőnek tekinthető, mert a hőmérséklet állandóan 25 fok körül van. A szállodára sem lehet egy rossz szavunk sem, remek pálya áll a rendelkezésünkre, különbusz szállít edzésre, szóval a körülményeket tekintve minden OK. Három edzőmeccset kötöttek le a felkészülés idejére: játszunk a helyi Wuppertallal, a másodosztályú Düsseldorffal és egy harmadik, egyelőre meg nem nevezett csapattal - unatkozni biztosan nem fogunk. Pont azt beszélgettük a srácokkal, hogy jó lenne, ha a bajnokság második körére már rendezett háttérrel készülhetnénk, máskülönben öngyilkosság lenne az egész. Rajtunk nem múlik, mi biztosan mindent megteszünk...
Jó volt újra játszani, a hangulat is remek volt, a vereség ellenére is megtapsoltak minket a szurkolóink. Szeretik a focit és a csapatot, még akkor is, ha kikap. Örültem annak, hogy ezúttal végig a pályán voltam, csak amiatt bosszankodtam, hogy 2–0-nál volt egy helyzetem, amit nem használtam ki. Kicsit kisodródtam, de talán külsővel jobb lövés lehetett volna. A feleségem és a kislányom is végig ott volt a lelátón, szerencsére most nem esett az eső. Nem kellett hazaszaladniuk, mint múltkor.
Most van egy kis szünetünk a válogatott mérkőzések miatt, de a bajnokság itt sok más országgal ellentétben folytatódik. Június 14-én a Perm jön hozzánk, reményeim szerint a kezdőcsapatban ott lesz Gaál Miklós is. Tartom a kapcsolatot Mikivel, sokat beszélünk telefonon. Bízom benne, hogy legközelebb a pályán találkozunk.
A szintén Oroszországban légióskodó Huszti Szabolcs most a válogatott edzőtáborában van. Nekem is az a célom, hogy legalább a bő keretnél számoljanak velem. Több esély lesz, ha folyamatosan játszom, amivel úgy érzem, nem is lesz gond. Mint mindig, rosszkor jött a betegség, de most már újra számolnak velem.
A négy napos szünet alatt végig a családdal voltam. Igazi nyugodt családi légkörben élünk itt, aminek nagyon örülök. Ők is jól érzik magukat Tomszkban, ami rendkívül fontos számomra. A pihenő napokon, amikor csak lehetett sétáltunk a feleségemmel és a babával. Egy szintén itt maradt csapattársammal pedig edzeni is lementünk. Gyorsan eltelt a szabadság, egyébként mióta itt van a család, sokkal gyorsabban megy az idő.
Természetesen amennyire tudom, követem az otthoni fejleményeket. Korábbi csapataim teljesítményét kiemelten figyelem, a Magyar Kupa döntőjében éppen két olyan csapat szerepelt, amelyben játszottam. Ezúton is gratulálok a Honvéd győzelméhez, amely igaz kupacsapat lett. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett: örültem a kispesti sikernek, de sajnáltam a Győrt…
Sajnálom, hogy a Vasasnál nehéz a helyzet, olvastam Németh Gabi nyilatkozatát és azt is, hogy sokan távoznak. Reméltem, hogy a csapat versenyben lesz a végén a dobogóért, talán így a bajnokság is izgalmasabb lett volna. Az első két hely sorsa hamar eldőlt, én azt gondoltam, hogy a Debrecen és az Újpest küzdelme csak az utolsó fordulóban dől el, de a Loki remekül hajrázik, az Újpest pedig ismét elfáradt a végére. Úgy érzem, jövőre érdekesebb lesz a bajnokság, már csak a Fradi feljutása miatt is...
A Bajnokok Ligája döntőjét ezúttal felvételről néztem meg, mert itteni idő szerint háromnegyed kettőkor kezdődött… Nagyon meglepődtem a Mancehester United játékán, olyan volt, mintha nem is BL-döntőt játszanának. Előzetesen azt gondoltam, nagyobb lesz a küzdelem a mérkőzésen.
A Barcelona kimagaslott a mezőnyből minden téren. A sok sztár egy célért küzdött és csapatként funkcionált, ami nyilván Joseph Guardiolának is köszönhető volt. A korábbi edzőknél jobban tudta kezelni a játékosokat, akik felnéztek rá, hiszen egy igazi Barca-ikonról van szó. Valószínűleg másképp közelítette meg a játékosokat, és ez használt.
Sajnos csak ezen a héten kezdtem el az edzéseket, két teljes hetet ki kellett hagynom, mert kétfélé vírust is találtak a szervezetemben, ami megtámadta a pajzsmirigyemet.
Igazából az adott ijedtségre okot, hogy négy napig lázam volt, és nem akart lemenni. Le a kalappal az orvosok előtt, mert nagyon alaposan megvizsgáltak, komolyan vették a betegséget. Azt gondolom, hogy ez a jobbik eset, inkább kicsit túlbuzgók legyenek, mint olyanok, akik nem törődnek a játékossal. Rengeteg vért vettek tőlem, sok vizsgálat volt, de legalább vizsgáltak.
Csak akkor kezdtem el az edzéseket, amikor már biztossá vált, hogy nem lehet semmi bajom. Így három bajnokit és egy kupameccset hagytam ki. Most már újra edzésben vagyok, és remélem, sikerül végre az áhított gólt megszereznem, amellyel fel tudom hívni magamra a figyelmet.
Mint már írtam, beköltöztem az albérletbe, az elmúlt két hétben csak azzal törődtem, hogy még otthonosabbá tegyem. Szerdától már a feleségem és a gyermekem is velem van végre.
Tanulok továbbra is oroszul, bár van még hova fejlődni, úgy érzem, egyre jobban megy a nyelv. Most már azért több mindent megértek, ha beszélnek hozzám. Lehet, furcsán hangzik, de tetszik nekem ez a nyelv…
Egyébként sikerült magyar vonatkozást találnom Tomszkban! Mint megtudtam, Kun Béla dezertőrökből szervezett illegális alakulatot itt. A városban található Ulica Bela Kun, azaz Kun Béla utca, valamint Münnich Ferencről is neveztek el közterületet.
Más magyar kötődést egyelőre nem találtam, talán egy-két ember dolgozóként megfordult már itt – mint azt az egyik kommentelő is írta korábban –, de más nincs.
Egyébként a Kubany Krasznodar elleni nem volt könnyű meccs, gyakorlatilag végigbirkóztuk a találkozót. Volt néhány helyzet mindkét oldalon, a döntetlen reális eredmény a játék képe alapján.
Nekem is volt egy nagy helyzetem: egy alkalommal a kapus ütötte ki a fejesemet, éppen a csatárunk elé… Ő azonban két méterről nem tudott a hálóba találni. Talán ez volt a legnagyobb ziccer a találkozón.
Úgy érzem, hogy elégedettek a helyiek a szezonkezdettől, nagyon szeretik itt a focit, és mivel Tomszk kisváros, mindenki felismer minket, sokszor állítanak meg egy közös fotózásra. Négy pontunk van eddig, mivel legyőztük a CSZKA Moszkvát, most pedig egy hozzánk hasonló képességű csapattal játszottunk döntetlent – idegenben! Persze van még javítanivaló, de erre a következő fordulókban jó lehetőség kínálkozik, most szombaton például itthon játszunk, aztán két moszkvai mérkőzés jön, előbb a kupában, majd a bajnokságban játszunk az FK Moszkva ellen.
Néztem a tévében a Zenit–Amkar Perm meccset. Igazából az eredmény nem érdekelt annyira, inkább azért szurkoltam, hogy pályára lépjen Huszti Szabolcs vagy Gaál Miklós. Sajnos, egyikük sem játszott… Azért nagyon drukkolok, hogy beverekedjék magukat a kezdőcsapatba!
Szintén szurkolok a Vasasnak innen, de sajnos nem sok mindent tudok tenni a csapatért… Szomorúan hallottam a hétvégi 3–0-s paksi vereségről. Igyekszem követni az eseményeket, az osztályzatokat figyelem, ki hogyan játszott. Sajnálom, hogy nem tudok segíteni korábbi csapatomon, csak szorítani tudok innen értük…
Egyre többet utazom Oroszországban, és szinte mindenhol kellemes csalódást ér. Krasznodar is teljesen tiszta, európai város. Bevallom, én is sokkal rosszabbra számítottam, ám mindenütt jó értelemben vett meglepetés ért.
A hozzászólók is faggattak arról, nem játszanék-e szívesebben a Bundesligában? Érdekes kérdés, ugyanis korábban az volt az álmom, hogy német csapatba igazoljak. Persze még nem mondtam le róla, hiszen azzal nem hiúsult meg semmi, hogy Tomszkba igazoltam.
Úgy gondolom, hogy a Premjer-Ligából jobban ki lehet tűnni, és az is pozitívum lehet, ha látják, hogy szerepeltem egy orosz élvonalbeli csapatban.
Oroszországban jól érzem magam, itt akarok bizonyítani, erősödni, majd a későbbiekben egy még jobb együttesbe igazolni!
Végül nem három nap lett belőle, hanem több mint három hét. A héten hazarepülök, de csak néhány napra, ugyanis vízumot kell intéznem. Rám is fér a hazautazás, ugyanis amikor bepakoltam, nem hosszú távra terveztem. Persze azóta mindent megkaptam, amire szükségem lehet, de mégis vannak dolgok, amelyeket szívesen magammal hoznék otthonról.
Múlt hét péntek óta Moszkvában készülünk, a Luzsnyiki Stadionban edzünk, ami azért nem kis élmény számomra. Moszkva egyébként óriási város, hatalmas épületekkel, és mint egy nagyváros általában: koszos és büdös. Eddig azt gondoltam, hogy Budapest nagyváros, kosszal és nagy szmoggal, de Moszkva ennél sokkal brutálisabb…
Érdekesség, hogy ha valahová el akarok jutni, akkor nem kell taxira várni, ugyanis bárkit le lehet inteni, és valamennyi pénzért odavisznek, ahová akarom. Gondolom, ők is keresni akarnak egy keveset, és nem bánják az alkalmi taxizást.
Nyilván Tomszk egészen más lesz, már nagyon kíváncsi vagyok rá! Azt mondják, hangulatos kis város.
De hogy írjak a fociról is: jó érzés volt Tomszk-futballistának lenni a CSZKA Moszkva elleni hétfői győzelem után. Nagyon elfáradtam, de megdicsértek a mérkőzés után, ami persze jólesett. Ismét kezdő voltam, és ezúttal csak az utolsó nyolc percre cseréltek le, mert kaptam egy rúgást, ami hátráltatott a játékban.
Az első gól előtt, rögtön az első percben kapura íveltem a labdát, melyet a kapus szögletre mentett, majd ebből a szögletből született a Tom Tomszk győztes találata. Korán szereztük, és bár később kerültem ziccerbe is, a CSZKA-nak volt sokkal több helyzete, életveszélyes volt a kapunkra.
Ám a játékosai nem tudtak mit kezdeni a tömörülő védelmünkkel, és ez elkeserítette őket. Görcsössé váltak, mi pedig így meg tudtuk őrizni a korán szerzett egygólos előnyünket.
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat az előző írásomhoz! Olvastam, hogy többen szívesen látnának újra a Vasasban, ami igazán megtisztelő. Természetesen figyelem az otthoni eseményeket, így tudom, hogy volt együttesemnek nem megy valami jól a tavasszal. A magam részéről mindig küldök SMS-t Mészöly Gézának (sok sikert kívánok, ami eddig sajnos nem jött be…), meg ahogy csak tudok, üzenek a csapatnak. A folytatásban is nagyon drukkolok nekik, hiszen mindig is fontos lesz számomra a Vasas. Csodálatos három és fél évet töltöttem el ott, és rengeteget köszönhetek ennek az egyesületnek.
Borzasztó volt hallani, hogy mi történt Breyer Zolival, akivel természetesen, mint minden Vasas-játékosnak, remek volt a kapcsolatom. Nehéz erről bármit is írni, szörnyű lehetett donorra várni, aztán, amikor látszott, hogy nincs remény, csak várni a halált…
Isten nyugosztalja a Vasas „hangját”, ahogy sokan emlékeznek rá!
Egyelőre még nem jártam Tomszkban, ugyanis a hideg időjárás, valamint a hatalmas távolságok miatt egyszerűbb volt „albérletbe” költöznünk, Pjatigorszkba. Gyakorlatilag edzőtáborban vagyunk, amióta idekerültem – kicsit olyan katonaság-feelingje van az ittlétnek.
Persze nem olyan nagy a kötöttség, 9-től van reggeli, mármint annak, aki akar reggelezni. Nem kell pontosan megjelenni, és nagy közös étkezesen részt venni. Utána pedig szólnak, hogy mikor van edzés. Igazából csak annyi változatosság van a napjainkban, hogy vagy délelőtt, vagy délután edzünk…
Annak, hogy egy stadion szállójában lakunk, van előnye is: nagyon közel található a pálya, így csak ki kell sétálni egy folyósón, és nem kell buszozni a tréningre.
Nekem itt minden újdonság, a nagy távolságok, az emberek, de panaszra nincs okom. Nagyon megadják a módját mindennek, profik a körülmények. Szerencsére van tolmács, így angolul tudok kommunikálni, de minél előbb el akarok kezdeni oroszul tanulni. Nekem az már kimaradt az iskolai tanulmányokból, ám most szeretném elsajátítani a nyelvet.
A hideg időjárással nincs gondom, kifejezetten szeretem, igaz, ahol eddig jártam, ott 2-3 fok volt, nagyjából annyi, mint amikor eljöttem otthonról. Azt még nem tudom, a családom mikor jöhet utánam, de amikor kicsit jobb idő lesz, bizonyára már itt lesznek velem.
Nemsokára egyébként a világbajnoki selejtezők miatti szünet miatt hazamehetek egy hétre, és akkor láthatom őket, mert az utóbbi időben csak esténként, telefonon tudtam beszélni velük.
A hétvégén elkezdődött az orosz Premjer Liga, és csapatom, a Tom Tomszk 1–0-ra kikapott a Krilja Szovjetovtól. Az edzőm lecserélt az 54. percben, igazából nem tudom, miért. Kettős cserét hajtott végre, vagyis szerkezetileg is átalakította a gárdát, és talán frissebb embert akart játszatni. Mostantól azon vagyok, hogy bebizonyítsam, jobban jár, ha mindig kezdőként számít rám, és végig a pályán hagy engem.
Egyébként nem voltam ideges az első bajnokimon, nagyon fel voltam dobódva. Picivel erősebb volt az iram, mint az otthoni élvonalban, de úgy érzem, a magyar játékosok technikásabbak kicsit. Az oroszok viszont valamivel keményebb stílusban játszanak, és más ritmusban.
Fel kell vennem ezt a tempót, meg ezt a harcmodort, gyorsabban kell gondolkodom, és úgy érzem, akkor hasznára lehetek a csapatnak. Egy technikás játékos, ha elsajátítja ezeket a jellemzőket, nagyon sikeres lehet az orosz bajnokságban.
