Gaál Miklós bejegyzései 
2009. júl. 22. 13:13 - írta NemethNorbert
Azt az ígéretet kaptuk, hogy a nagy olaj- és energiaipari cégek támogatják a csapatot, és ez az év rendben lesz.
Nagyon remélem, hogy teljesítik az ígéreteket, mert eddig pénzügyileg semmi hasznom nem volt ideszerződésemből. Nem reménykedtem horribilis összegekben. Az átigazolásommal a klubom jól járt, és úgy tűnt, azért én is többet keresek majd, továbbá szakmailag is előrelépek. Arra persze nem számítottam, hogy hónapokig nem kapok fizetést, és rosszabb lesz a helyzetem, mint otthon…
Az egyik legeredményesebb csatárunk, Szergej Kornyilenko is átigazolt a Zenithez, ennek persze a szakvezetés nem örült, de én megértem döntését… Huszti Szabolcs csapata (egyébként ezúton is gratulálok Szabi góljához, valamint Gaál Miki visszatéréséhez!) más perspektíva, mint a Tomszk. Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert az idei évet ugyan garantálni tudják, de a jövőre vonatkozólag nem sokat tudunk.
Jó hír a csapattal kapcsolatban, hogy végre nyertünk, 4–0-s győzelmet arattunk a sereghajtó Himki ellen. Nem képviselt túl nagy erőt az ellenfél, az eredmény teljesen reális, talán még több gólt is szerezhettünk volna. Szépséghibája a dolognak, hogy nem játszottam a találkozón… Úgy érzem, elveszítettem az edzőm bizalmát. Betegségem óta nem számít rám úgy, mint korábban, pedig nagyon küzdök érte, hogy a kezdőcsapatban legyek.
A hétközi kupameccsen hetven percet játszottam a Vlagyikavkaz ellen, viszont kikaptunk, ráadásul a térdem is rakoncátlankodik. Remélem, nem lesz szükség nagyobb beavatkozásra.
A vlagyikavkazi utazás egyébként izgalmas volt, a hotelból nemigen mertünk kimozdulni, nem volt túl bizalomgerjesztő a környék. Ha belegondolok, hogy még egy csecsenföldi túra is vár ránk…
A hangulat viszont fantasztikus volt, és a stadionra sem lehetett panasz! Úgy érzem, mindenütt szeretik a focit Oroszországban, Tomszkban is 10-11 ezer ember jön ki a meccsekre, még ha nem is megy jól a csapatnak. Talán ennek is köszönhető, hogy megmentik a klubomat. A környéken nincs más első osztályú focicsapat, a közeli városokból is rengetegen jönnek, sokkal nagyobb az érdeklődés, mint a sokadik moszkvai csapatoknál. A Lokomotiv stadionjában is voltak tízezren, de a hatalmas arénában elvesztek az emberek, és más volt a hangulat is.
Legközelebb a Rosztov lesz az ellenfél, amely két ponttal áll előttünk a tabellán. Éppen az ilyen meccseket kell hoznunk, és akkor meglehet a bentmaradás – ha már biztosítják a hátteret, az a minimum, hogy ezt a célt teljesítsük…
Nagyon remélem, hogy teljesítik az ígéreteket, mert eddig pénzügyileg semmi hasznom nem volt ideszerződésemből. Nem reménykedtem horribilis összegekben. Az átigazolásommal a klubom jól járt, és úgy tűnt, azért én is többet keresek majd, továbbá szakmailag is előrelépek. Arra persze nem számítottam, hogy hónapokig nem kapok fizetést, és rosszabb lesz a helyzetem, mint otthon…
Az egyik legeredményesebb csatárunk, Szergej Kornyilenko is átigazolt a Zenithez, ennek persze a szakvezetés nem örült, de én megértem döntését… Huszti Szabolcs csapata (egyébként ezúton is gratulálok Szabi góljához, valamint Gaál Miki visszatéréséhez!) más perspektíva, mint a Tomszk. Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert az idei évet ugyan garantálni tudják, de a jövőre vonatkozólag nem sokat tudunk.
Jó hír a csapattal kapcsolatban, hogy végre nyertünk, 4–0-s győzelmet arattunk a sereghajtó Himki ellen. Nem képviselt túl nagy erőt az ellenfél, az eredmény teljesen reális, talán még több gólt is szerezhettünk volna. Szépséghibája a dolognak, hogy nem játszottam a találkozón… Úgy érzem, elveszítettem az edzőm bizalmát. Betegségem óta nem számít rám úgy, mint korábban, pedig nagyon küzdök érte, hogy a kezdőcsapatban legyek.
A hétközi kupameccsen hetven percet játszottam a Vlagyikavkaz ellen, viszont kikaptunk, ráadásul a térdem is rakoncátlankodik. Remélem, nem lesz szükség nagyobb beavatkozásra.
A vlagyikavkazi utazás egyébként izgalmas volt, a hotelból nemigen mertünk kimozdulni, nem volt túl bizalomgerjesztő a környék. Ha belegondolok, hogy még egy csecsenföldi túra is vár ránk…
A hangulat viszont fantasztikus volt, és a stadionra sem lehetett panasz! Úgy érzem, mindenütt szeretik a focit Oroszországban, Tomszkban is 10-11 ezer ember jön ki a meccsekre, még ha nem is megy jól a csapatnak. Talán ennek is köszönhető, hogy megmentik a klubomat. A környéken nincs más első osztályú focicsapat, a közeli városokból is rengetegen jönnek, sokkal nagyobb az érdeklődés, mint a sokadik moszkvai csapatoknál. A Lokomotiv stadionjában is voltak tízezren, de a hatalmas arénában elvesztek az emberek, és más volt a hangulat is.
Legközelebb a Rosztov lesz az ellenfél, amely két ponttal áll előttünk a tabellán. Éppen az ilyen meccseket kell hoznunk, és akkor meglehet a bentmaradás – ha már biztosítják a hátteret, az a minimum, hogy ezt a célt teljesítsük…
2009. jún. 10. 18:57 - írta NemethNorbert
A vb-selejtezők miatt szünet volt a hétvégén az orosz bajnokságban, bár a válogatott csak szerdán a finnek ellen játszik. A múlt héten kaptunk is négy nap pihenőt, de péntektől már a most vasárnapi, számunkra nagyon fontos Perm elleni meccsre készülünk.
Biztos nem örül ennek Gaál Miki, de nagyon szeretnénk győzni csapata ellen. Tényleg minden lehetőség adva van itt klubnál, mindent megtesznek, hogy csak a labdarúgásra koncentráljunk, de az eredmények nem a legjobbak… Kellene már egy győzelem, és jót tenne a csapatnak, ha a szünetre egy szép siker után mennénk.
Sajnálom, hogy Miki nem játszhat. Úgy tudom, sérülése miatt nem utazik el a csapattal, pedig vártam a vele való találkozást.
Mivel kánikula van, elég késő délután edzünk. Szokatlan időpontban, este 6-kor kezdődik a tréning és egy minutummal sem tart tovább 90 percnél. Ebben nagyon precízek ennél a klubnál.
Úgy vettem észre, hogy az itteniek szeretnek sokáig pihenni. Bár Szibériában vagyunk, ezért furcsán hangzik, de kicsit délies mentalitásúak az emberek. Nem idegeskednek sokat, végtelenül nyugodtak. Könnyen veszik az életet.
Nekem kicsit furcsa, hogy ennyire későn edzünk, mert világéletemben délelőtt tréningeztem, és a délutánom meg az estém volt szabad. Persze annyira nem bánom, hogy nem a tűző napsütésben, 30 fokban készülünk.
A város lakói kimenekülnek a szabadba, élvezik a jó időt. A lányok topban és szoknyában szaladgálnak, sokan mennek a tópartra henyélni, meg a parkba piknikezni. Láthatóan kihasználják a jó időt, mert azért errefelé rövid ideig van nyár.
Jómagam egyelőre a családdal még nem merek nagyon fürdőzni menni, mert kicsi még a lányom, de rengeteget sétálunk, és sokat vagyunk a jó levegőn. Mindig másfelé sétálunk, de elég hamar bejártunk Tomszkot, persze ez nem olyan nagy város, mint Moszkva, de én ezt egyáltalán nem bánom. Egy család számára épp ideális ez a hely.
A hétvégén amennyire csak tudtam, figyelemmel követtem a világbajnoki selejtezőket. Kár, hogy a portugálok az utolsó pillanatban megszerezték a győzelmet az albánok ellen, mert a döntetlennel még messzebb kerültek volna tőlünk. Így is jó pozícióból várjuk az őszi folytatást, saját kezünkben a sorsunk. Ha rám is számítanának, mindet megtennék a minél jobb szereplésért, de erre addig nem is számítok, míg nem bizonyítok Tomszkban.
Mindenesetre innen is izgulok a magyar csapat sikeréért, és nagyon szurkolok nekik. Ráférne a magyar labdarúgásra egy nagy siker és részvétel egy nagy világversenyen.
Biztos nem örül ennek Gaál Miki, de nagyon szeretnénk győzni csapata ellen. Tényleg minden lehetőség adva van itt klubnál, mindent megtesznek, hogy csak a labdarúgásra koncentráljunk, de az eredmények nem a legjobbak… Kellene már egy győzelem, és jót tenne a csapatnak, ha a szünetre egy szép siker után mennénk.
Sajnálom, hogy Miki nem játszhat. Úgy tudom, sérülése miatt nem utazik el a csapattal, pedig vártam a vele való találkozást.
Mivel kánikula van, elég késő délután edzünk. Szokatlan időpontban, este 6-kor kezdődik a tréning és egy minutummal sem tart tovább 90 percnél. Ebben nagyon precízek ennél a klubnál.
Úgy vettem észre, hogy az itteniek szeretnek sokáig pihenni. Bár Szibériában vagyunk, ezért furcsán hangzik, de kicsit délies mentalitásúak az emberek. Nem idegeskednek sokat, végtelenül nyugodtak. Könnyen veszik az életet.
Nekem kicsit furcsa, hogy ennyire későn edzünk, mert világéletemben délelőtt tréningeztem, és a délutánom meg az estém volt szabad. Persze annyira nem bánom, hogy nem a tűző napsütésben, 30 fokban készülünk.
A város lakói kimenekülnek a szabadba, élvezik a jó időt. A lányok topban és szoknyában szaladgálnak, sokan mennek a tópartra henyélni, meg a parkba piknikezni. Láthatóan kihasználják a jó időt, mert azért errefelé rövid ideig van nyár.
Jómagam egyelőre a családdal még nem merek nagyon fürdőzni menni, mert kicsi még a lányom, de rengeteget sétálunk, és sokat vagyunk a jó levegőn. Mindig másfelé sétálunk, de elég hamar bejártunk Tomszkot, persze ez nem olyan nagy város, mint Moszkva, de én ezt egyáltalán nem bánom. Egy család számára épp ideális ez a hely.
A hétvégén amennyire csak tudtam, figyelemmel követtem a világbajnoki selejtezőket. Kár, hogy a portugálok az utolsó pillanatban megszerezték a győzelmet az albánok ellen, mert a döntetlennel még messzebb kerültek volna tőlünk. Így is jó pozícióból várjuk az őszi folytatást, saját kezünkben a sorsunk. Ha rám is számítanának, mindet megtennék a minél jobb szereplésért, de erre addig nem is számítok, míg nem bizonyítok Tomszkban.
Mindenesetre innen is izgulok a magyar csapat sikeréért, és nagyon szurkolok nekik. Ráférne a magyar labdarúgásra egy nagy siker és részvétel egy nagy világversenyen.
Budapesti Bulik a CityWeekendtől
