Mindössze tíz percet kaptam a múlt heti bajnokin, ám mégis nagyon boldog voltam, hiszen régóta nem léphettem már pályára. Ráadásul győztes csapatba szállhattam be. Érdekes volt a Szamara–Tomszk mérkőzés, ugyanis a hazaiak nem mindennapi öngóllal szereztek vezetést, de nagyon ügyesek voltak a srácok és végül megnyertük a mérkőzést 3–2-re.

Összejött tehát a győzelem, amire nagy szükségünk volt, hiszen ahogyan arról előző alkalommal is írtam, öt nehéz találkozó vár ránk a következő hetekben: a Szpartak Moszkvával, a Dinamo Moszkvával, a Zenittel, a Lokomotiv Moszkvával és a CSZKA Moszkvával találkozunk.

Igazából nem tudom, mennyire lehetek bizakodó a saját sorsomat illetően. A Szaturn elleni teljesítményemmel (egy jó lövésem azért volt, még ezalatt a rövid idő alatt is), és a heti edzésmunkámmal remélem sikerül meggyőznöm az edzőmet. Bízom benne, hogy újra a keretben leszek vasárnap. Érdekes hogy még a sérülésem előtt éppen a Szpartak Moszkva ellen játszottam utoljára egy hazai találkozón. Most egy kora délutáni mérkőzésen fogadjuk majd a moszkvaiakat, minden bizonnyal jó időben és száraz pályán. Már jócskán olvad ugyanis a hó, napok óta 5-6 Celsius fok körül van a hőmérséklet és száraz az idő.

Nem csak azért voltam boldog a héten, mert nyert a csapat. Ami a legfontosabb, hogy megérkezett a családom Tomszkba, így végre megtelt élettel a lakás és ezzel együtt a Szibériában töltött napjaim.