Mint korábban írtam, az idén nagyon erős a Tom Tomszk játékosállománya, éppen azért jelenleg annak is örülök, hogy tagja vagyok a keretnek, és érzem, számítanak rám. A csapat is jobban szerepel, azok az ellenfelek, amelyek tavaly simán győztek le minket, most alaposan megszenvednek ellenünk. Az igazi persze az lenne, ha aratnánk egy meglepetésgyőzelmet is.

A hétvégén a Zenit érkezik hozzánk, reményeim szerint Huszti Szabolccsal együtt. Szeretem az ilyen meccseket, éppen ezért nagyon sajnálom, hogy még sohasem jött létre találkozó a pályán más, Oroszországban játszó magyar légióssal. Gaál Miki például akkor volt sérült, amikor a Perm jött Tomszkba, én pedig akkor, amikor mi utaztunk hozzájuk…

Nagyon várom már a szombatot, úgy érzem, jó kis meccs lesz a Zenit ellen. Legalább egy pontra számítok, de szükség lenne a már említett bravúrgyőzelemre, ha oda akarunk érni a célnak kitűzött hatodik helyre.

Végezetül őszinte részvétemet szeretném kifejezni Varga Zoltán családjának. Nagyon megrendített a korábbi klasszis labdarúgó halála, aki nyolc hónapig az edzőm volt Győrben. Bár nem volt szoros a kapcsolatunk, rendkívül tiszteltem őt. Mindig bemutatta a gyakorlatokat, pedig közel járt a hatvanhoz… Beadásainál, lövéseinél csak néztünk, elképesztő technikai tudása volt, mindannyian megemeltük a kalapunkat előtte.

Furcsán hangzik, de várható volt, hogy a pályán fog meghalni, ugyanis mindig szívvel-lélekkel küzdött, hihetetlenül lelkes volt. Isten nyugosztalja!

Mindössze tíz percet kaptam a múlt heti bajnokin, ám mégis nagyon boldog voltam, hiszen régóta nem léphettem már pályára. Ráadásul győztes csapatba szállhattam be. Érdekes volt a Szamara–Tomszk mérkőzés, ugyanis a hazaiak nem mindennapi öngóllal szereztek vezetést, de nagyon ügyesek voltak a srácok és végül megnyertük a mérkőzést 3–2-re.

Összejött tehát a győzelem, amire nagy szükségünk volt, hiszen ahogyan arról előző alkalommal is írtam, öt nehéz találkozó vár ránk a következő hetekben: a Szpartak Moszkvával, a Dinamo Moszkvával, a Zenittel, a Lokomotiv Moszkvával és a CSZKA Moszkvával találkozunk.

Igazából nem tudom, mennyire lehetek bizakodó a saját sorsomat illetően. A Szaturn elleni teljesítményemmel (egy jó lövésem azért volt, még ezalatt a rövid idő alatt is), és a heti edzésmunkámmal remélem sikerül meggyőznöm az edzőmet. Bízom benne, hogy újra a keretben leszek vasárnap. Érdekes hogy még a sérülésem előtt éppen a Szpartak Moszkva ellen játszottam utoljára egy hazai találkozón. Most egy kora délutáni mérkőzésen fogadjuk majd a moszkvaiakat, minden bizonnyal jó időben és száraz pályán. Már jócskán olvad ugyanis a hó, napok óta 5-6 Celsius fok körül van a hőmérséklet és száraz az idő.

Nem csak azért voltam boldog a héten, mert nyert a csapat. Ami a legfontosabb, hogy megérkezett a családom Tomszkba, így végre megtelt élettel a lakás és ezzel együtt a Szibériában töltött napjaim.